Rengés a mélyben
KülföldEgy búvár beszámolt róla, milyen volt merülés közben átélni a fülöp-szigeteki földrengést.
Jessica Read már másfél évtizede búvárkodik, szereti a merülés közbeni nyugalmat, ütemes légzésének hangját, a korallokat csipkedő halak által kiadott hangokat. Tavaly októberben a Fülöp-szigetekre utazott búvárkodni egy barátjával. A hajón tapasztalt búvárok társaságában utazott, és egy kellemes napos vasárnap délelőtt a szokásos módon indultak merülni. Alig 20 méterre ereszkedtek, látták maguk körül a színes trópusi halak százait, teknősök bukkantak fel, korallokat csodálhattak meg.Nagyjából 45 perc után légzésének hangját elnyomta egy mélyről jövő, motorzúgáshoz hasonló moraj, és azt érezték, minden megremeg körülöttük, mintha egy óriási hajó ment volna el felettük. A merülésvezető szeme is elkerekedett, több ezer merülése ellenére fogalma sem volt, mi történik. Jessice a vezető mellett maradt, közel a zátonyhoz, de a többi búvárt nem látták. Az egész helyzet veszélyesnek érződött. Aztán váratlanul fehér homokfelhő vette őket körül, és a búvár azt gondolta, csak nem egy víz alatti bomba robbant fel? Egy óriási teknős óriási tempóban úszott el mellettük a mélység irányába, meglepő volt látni a normál esetben lassú mozgású állat elviharzását. A vibráció egyre erősebb lett, a búvár minden csontjában érezte azt, a hang pedig fülsiketítő robajjá változott át. Hatalmas homokfelhők lepték el a korallokat, a tenger fenekén pedig hasadékok nyíltak. Jessica ekkor jött rá, ez bizony egy földrengés.
A búvár és a vezető megfogta egymás kezét, Jessica ebből merített erőt. Szinte megbénult, de a feje tiszta maradt. Noha szíve gyorsan vert, nem pánikolt, próbált felkészülni arra hogy bármilyen további váratlan eseményre képes legyen reagálni. Tudta, hogy semmit nem tud tenni a történések ellen, tehát nyugodtnak és koncentráltnak kell maradni, és cselekedni kell, ha szükséges. Ám a morajlás és a vibrálás 2-3 perc múlva abbamaradt- ő ugyan többnek érezte, de a valóságban csak eddig tartott. A homok újból a tenger fenekére és a korallokra süllyedt, és a két búvár elindult a többieket keresni. Jessicának nagy akaraterőre volt szüksége ahhoz, hogy ne meneküljön fel a felszínre azonnal, de szerencsére pár perc múlva meglátták a társaikat. Megfogták egymás kezét, és a biztonsági megállót megtartva felúsztak.
Jessica örömmel látta viszont barátját, aztán a felszníen mindenki csak kiabált, mi volt ez, mi történt? A hajón azonnal rohantak elolvasni a híreket, és kiderült, valóban földrengést élte át, méghozzá hatalmas erősségű, a Richter-skálán 7,2 fokosat. A búvárok az epicentrum közelében voltak, és boldogok lehettek, hogy megúszták. A híradásokból kiderült, mások nem voltak ilyen szerencsések, hiszen több, mint 200 ember vesztette életét, és ezren megsérültek. A csapat a hajó fedélzetén töltötte az éjszakát, és sok rum fogyott az este folyamán... Az áldozatok többsége az alig fél órányi hajóútra levő Bohol szigetén élt.
Jessica elmesélte, a rengés reggelén még úgy nézett ki, maga is oda fog hajózni, mert erősen fájt a füle, de végül a merülés mellett döntött- így nem a szigeten érte a katasztrófa. Így viszont élesben tapasztalta meg, hogy a víz alatt volt a legnagyobb biztonságban a földrengés során, mert nem dőlhetett rá épület, és a vízben sodródott a rengésekkel. Úgy érezte, az óceán megmentette az életét. Miután hazaérkezett, hallotta a szörnyű hírt, hogy a Fülöp-szigeteken egy hatalmas erejű tájfun pusztított. Felvette a kapcsolatot a kint megismert emberekkel, és próbált anyagilag is segíteni. Ám ráébredt, mennyire nincs befolyásunk a természet erőire- és a legszebb mégiscsak a tenger mélyén.
(átlag: 4.5) nehéz körülmények 
Horvátország
