A hűs elemben
A búvárkodásrólIgazi érdekességre bukkantunk egy régi újságban: másfél évszázados, 1876-os ismeretterjesztő írás a búvárkodásról.
A hűs elemben.
Az usznitudásra bárkinek is szüksége van, kivált ha a vízen több dolga van, mert jóllehet vannak mentő eszközök, melyek segélyével napokat el lehet tölteni az elmerülés veszedelme nélkül a vizben, de az úszás mégis sokkal bátrabbá teszi az embert; és ez mindig kéznél van, nem ugy mint a hólyagok, parafakoszoruk, kaucsuk csövek, vagy Boyton kapitány legújabb mentő készüléke, melylyel a calaisi csatornát átúszta.
A jó úszó azonban nem csak a béka-uszást tudja, hanem tud háton úszni, vizet taposni, és alábukni mint a búvár. Nagyobb úszásoknál a hátra fekvés mintegy nyugvást képez, mert a karok akkor nyugszanak és csekély mozgás is elégséges a haladásra. Legérdekesebb része azonban a vizi gyakorlatoknak a bukás.
A már mondottak szerint az emberi test minőségétől igen sok függ a bukásra nézve. Alá bukni egyátalán nehéz, különösen nagyobb viekben, hol a fenék jó mély. Itt a viz nyomása áll az embernek leginkább útjába, és az csak három öl mélységben is már tetemes, mert körülbelül száz mázsányi teher az, mely minden oldalról az emberre nehezedik, ezt pedig igen bajos legyőzni, bár annak nagy részét maga a viz nyomása ellensúlyozza. A tengernek 25-30 ezer lábnyi mélységében tehát képzelni se lehet, hogy valami ember vagy akár hal is megélhessen. Ott csak oly ázalag-állatokat találtak még eddig, melyek csupán a kréta-formáczióban jőnek elő és ott is megkövülve; tehát ősvilági lények. A mostaniaknak talán ősei, azok az embryok, melyekből a földkéreg népessége évezredek múlva uj erőt és alakot fog talán nyerni.A viz alatti tartózkodásnak a tüdőkkel lélekzökre nézve egy másik nagy akadálya is van, tudniillik a szabad levegő hiánya. Levegő van ugyan a vizben is, csakhogy keverve vízzel; a kopoltyús állatok ki tudják választani az életben maradásukra szükséges levegőt, míg a vizet újra kilökik magokból; ellenben a tüdők nem birnak a kopoltyu sajátságával, és a beléjük tóduló viz megfojtja az embert. Viz alá tehát csak léggel telt tüdőkkel lehet bukni, és ott egy perczig időzni lélekzetvétel nélkül. Rendkívül ritka eset, ha valaki kibírja két perczig lélekzés nélkül. A ceyloni gyöngyhalászok a leggyakorlottabb búvárok, de ennyi ideig ők sem maradnak a viz fenekén. Magyarországon van egy rege Hány Istókról, a ki egy idétlen teremtmény volt; lábain és kezein az ujjak között uszóhártyái voltak és mindig a vizben, a Hanság mocsaraiban és a Fertő tóban élt. Üldözői elől a viz alá bukott, s messze elúszva a viz alatt, igy menekült meg. Egyszer mégis elfogták, de megszelídíteni nem lehetett, s daczára, hogy a legjobb ételek állottak rendelkezésére, ő mégis csak legjobban szerette a békákat, nyers halakat és kígyókat enni. Ez már olyan kétéltű volt, mint akár a krokodil, melynek mindegy, akár vizben van, akár szárazon; a hosszú gyakorlás képesítette a viz alatt való huzamosabb időzésre is.
Oda, hogy valaki kénye kedve szerint kutathasson a viz fenekén, buvár-készletek szükségesek, melyek a légzésre szükséges levegőt vagy magokkal hordják, vagy egy-egy kaucsuk csövön a légnyomó szekrényekből nyerik. Az ember által perezenkint szükségelt levegő mennyisége négy köbcentiméter; erre a levegőre, hogy megélhessen, ugy a viz alatt, mint a felhők fölött, szüksége van, mert a már egyszer kilégzett levegő a fejlődő vérből szénsavval van telítve s újra beszivásra nem alkalmas. A buvárkészületeknél az elhasználandó és már kilélekzett levegőre nagy tekintet van, mert az alant dolgozó egyénnek ettől függ élete és halála.
A tengerihajók elmerülése, és igy sok kincsnek megsemmisülése, a legdrágább ékszernek, a keleti gyöngy halászása, a sok viz alatti építkezés elkerülhetlenné tették jó búvárkészülékek föltalálását.
Legelső volt a fabuvár-harang, melyet már a 15-ik században használtak gyöngyhalászásra. Ebbe még nem légsűrítő szivattyúkkal nyomták be a levegőt, hanem, ha a benne levő levegő már megromlott, fölülről léggel telt üres hordókat bocsátottak le a buvár-harang mellé, s az ott levő munkás a hordó nyilasába alkalmazott csövön a harang alá eresztette az uj és fris levegőt, míg a romlottat a harang felső részén levő csapon kibocsátotta. Legelőször Halley változtatott e kezdetleges műszeren, később Spalding, a ki ugy szerkesztette a buvárharangot, hogy az tetszés szerinti mélységben a viz közepén is meg tudott egy helyben maradni, ha mindjárt lejebb bocsátották is a viz fölött levő hajóból a harangtartó kötelet.
Ezek fából voltak mind, mig Smeaton az övét öntött vasból készíttette, melynek súlya száz mázsa, mig az általok kiszorított vízé csak 65 mázsa volt. Ebbe fölülről csöveken nyomják a tiszta levegőt s benne több ember foglalhat helyet. A buvárharangok nem kényelmesek a viz alatt, mert a munkások csak azon térre vannak szorítva, melyet a harang szája beföd, és abból ki nem léphetnek, ha csak buvársisakjok nincs..
A legszebb találmányok egyike minden esetre a búvársisak, ennek segélyével ép ugy lehet a viz mélyébe hatolni, mint az asbest öltözékben a tűz közé, vagy mint a léghajóval a felhők honába. Egy buvársisakos egyént a légzés, nem hátráltatná többé a világtengerek mélységeinek csodáit fölkutatni, ha a viz nyomása nem akadályozná. Azért a búvársisak csak bizonyos mélységekig használható, a melyen tul az embernek a viz valóban "aqua incognita." A sisak mindenkor vízhatlan öltözékkel van össze köttetésben, mely azonkívül légmentesen is zár. Legrégibb a Klingert-féle búváröltözék, hol a sisak egy tompán boltozott henger, a mellett szintén egy vashenger fogja körül, hogy a víznyomást ne érezze oly nagyon a búvár. Tonkia buvárkészleténél még a lábak is vasba vannak bujtatva. Egy felöltözött búvár e vasvértben, hasonlít a régi vasas hadfiakhoz, csakhogy alakja még esetlenebb, de a terhe is nagy, azért nem tud bátran mozogni; sőt ha elesik a viz fenekén, magától nem is igen tud lábra állani.James buvársisakjába nem fölülről nyomják a levegőt, hanem egy cső-fonadék van a, derék fölött egész a hónaljig, mely ottkinn előre összenyomott levegővel megtöltetik, és össze köttetésben áll a sisakkal. Ha a sisak levegője megromlott, a búvár egy kifelé nyiló szelepen kibocsátja azt, mig egy másik szelepen az összenyomott levegőt bebocsátja. Hogy ha netán annyi nyomott levegő tódulna a sisakba, hogy azt szét akarná repeszteni, akkor egy biztosító szelep magától megnyílik a sisak tetején és a fölösleges levegőt kibocsátja. Egyszer megtöltött ily légcsöves készülékkel fél, sőt egy egész óráig is el bir a búvár a viz alatt maradni.
Leghasználtabb buváröltözet az angol, mely valóságos sisakot képez, elől vastag üveg ablaka van, tetején pedig a légvivö csövek nyílnak bele. A búváröltözék szoros összefüggésben van a sisakkal, mert az ing gallérját képező vasgyürüre csavarokkal ráerösittetik. Az öltöny vagy vízhatlan vászon, vagy guttapercha, lábtól nyakig egy darab, a bokán és kézcsuklón erős gummi szalagok által leszorítva, hogy a viz alá ne tódulhasson.
A czipők talpa egy hüvelyk vastag ólom lemezekből van készítve, hogy a búvár biztosabban álljon a talpán; ezenkívül még hátára és mellére harmincz-negyven fontos vasdarabokat akasztanak. Ekkép fölszerelve bátran ereszkedik a viz alá, és végzi ott teendőit, kötél azonban van derekára kötve, hogy szerencsétlenség esetén rögtön a vizszinére húzhassák. Mégis nagy veszedelemmel járhat az ily biztos öltözék is; a levegő nyomásához mindenesetre szokni kell, s gyönge idegzetű ember ily expedicziókra épen nem alkalmas.
De nem is akar mindenki búvár lenni, a legtöbben csak úszkálni szeretnek, s e vágyókat ki is elégíthetik a szabad fürdőkben és uszodákban, nyár beálltával, s az uszodák legegyszerűbb és legjobb frissítő készülékül szolgálnak a 20-30 foknyi melegben.
Posta Sándor
Forrás: epa.oszk.hu
Illusztráció: Kent History Forum, oddax.com
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Horvátország
