Kalandok a tenger mélyén
A búvárkodásrólAz egyik első magyar búvárkönyv a búvárexpedíciók hőskoráról ad képet.
Rádai Ödön könyve, a Kalandok a tenger mélyén egy ilyen expedícióról szól jelentős részben. Mielőtt azonban a könyvről írnék, pár szót megérdemel a szerző is, aki a megtisztelő "az első magyar békaember" címmel büszkélkedhet. Az 1927-ben született Dr. Rádai Ödön volt ugyanis az, aki fiatal geográfusként külföldi lapban egy búvármaszkot látott, és rövid időn belül el is készítette a saját maszkját. Ezzel hajtották végre az első merüléseket kollégájával, Chambre Attilával- egy medencében, 1953-ban. Hamarosan oxigénes légzőkészülékkel próbálkoztak Dr. Kessler Hubert társaságában, aztán jöttek az első nyílt vízi merülések idehaza tavakban és barlangokban, később a tengerek mélyén. Rádai Ödön több cikk és könyv szerzőjeként ismertette meg a búvárkodás világát a nagyközönséggel, és ezek az írások sok fiatalnak hozták meg a kedvét a merüléshez. Későbbi karrierje során már nem a búvárkodás játszotta a főszerepet az életében, ám ennek a sportnak az egyik úttörőjeként mindig is nagy tiszteletnek örvendett. A kiváló tudós 2004-ben hunyt el.Nos, ez a könyv abba az időszakba repíti el az olvasót, amikor még Rádai Ödön is csak ismerkedett a búvárkodással. Az első, hazai merülésekről szóló beszámolók nagy tanulsága, hogy a kezdetben mindent maguknak kellett kitapasztalni a saját kárukon, és bizony kevésen múlt, hogy valamiből csak tanulságos veszélyhelyzet lett, nem pedig tragédia. Szerencsére megúszták ezeket az kockázatos kísérleteket, és később eljöhetett az idő, amikor a tenger felé vehették az irányt az első magyar búvárok.
Rádai az ötvenes évek végén Albániába szervezett expedíciót, aminek során tengeri élőlények befogása és konzerválása volt a cél a Természettudományi Múzeum számára. Közel fél tonnás(!) poggyászukat repülővel(!!!) vitték el az albán tengerpartra, ahol szabadtüdővel, oxigénes és sűrített levegős készülékkel egyaránt merültek- utóbbiakkal addig, amíg a palackok ki nem ürültek. Rádai (és úgy illik, hogy megemlítsük munkatársát és későbbi feleségét, Weidinger Máriát, aki vele tartott a víz alá is) expedíciója nagy munkát végzett el a nomád körülmények dacára. Nem csak állatokat gyűjtöttek, de számtalan fotó- és filmvétel is készült az expedícióról Rádai saját építésű vízhatlan tokjainak köszönhetően.
Nos, röviden ennyi a vázlata a magával ragadó stílusban megírt, sok képpel illusztrált és kifejezetten érdekes könyvnek. Engedtessék meg e sorok írója számára még egy szubjektív megjegyzés, annak érzékeltetésére, miért is tartom nagyon értékes alkotásnak a Kalandok a tenger mélyént. Lelkesen olvastam a kötetet, amikor rábukkantam egy bekezdésre, aminél szebben és jobban aligha lehet írni az érzésről, amikor az ember szembesül a mélység világával. Ez a pár sor viszont minden bizonnyal nem csak a tengerről árul el sokat, hanem Rádai Ödönről is, aki helyettünk is megfogalmazza az ember mindmáig változatlan lelkesedését a víz alatti világ iránt:
"És odalenn?! Ott, szinte együtt lélegezve a tenger hatalmas ritmusával, megtanultam, hogy a tenger mindennek bölcsője, élet, költészet, zene. Azt hiszem, aki itt született a tengernél, vagy aki csak egyszer megérezte a tenger varázsát, nem tud e varázs alól szabadulni talán soha."
GR
Kalandok a tenger mélyén
Rádai Ödön
1963
(átlag: 4.4) nehéz körülmények 
Budapest
