Adria, Krk, Buborék
(Hirdetés)Ülünk a délutáni napsütésben a tengerparton, hűs italok az asztalon, három jó merülés mögöttünk.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
Az ember sok utazás után jön rá, hogy teljesen felesleges előzetesen az időjárásra vonatkozó jóslatokat böngészni. Krk neve mellett vihart jelző ikonokat láttunk az egyik oldalon, de az égiek a jelek szerint megkegyelmeznek a tenger szerelmeseinek: minimális eső volt csak az egyik délután, amikor mi már az apartmanunkban ültünk. Ezen túl nem lehetett panaszunk, mert május végi meleg, de nem elviselhetlen hőség fogadott minket mindenhol.
Géza a szezon elején nagyobb fordulatszámon pörög: a hajó gyors felújításán már túl van, az első nagyobb búvárcsoportok is szép élményeket szerezhettek, és mindeközben folyamatosan intézni kell a nyáron Krk szigeti merüléseket tervező csoportok ügyes-bajos dolgait. Szállást szerezni jó áron és szép helyen, merültetni a saját hajó, az Obelix fedélzetéről, nagyobb társaságoknak még további hajót bérelni, netán átirányítani a csapatot a sziget más pontjaira- nem unalmas az élet a szezonban. Ráadásul jönnek a tanfolyamozók, akik először élik át a merülés élményét a tengerbe, és persze mindig akad pár régi barát, visszatérő vendég, akinek "van egy kedvenc szigetén egy kedvenc hotelben egy kedvenc szobája".
Talán már mi magunk is ebben a helyzetben vagyunk, tehát rábíztuk magunkat Gézára: lássuk, mit tartogat számunkra a tenger. Az első napon Silóra mentünk át, onnan indulva hajóztunk el a Glavina nevű helyre, ahol korábban még egyikünk sem merült. A víz a sziget keleti oldalán ugyan kicsit hűvösebb, de a hely valóban szép volt, mélyen egy vörös gorgónia bukkant fel, utána sok sárga szivacstelep tarkította a falat, majd az egyik sziklán gyanúsan ismerős körvonalat fedeztünk fel. Egy méretes sziklahal próbált a háttérbe olvadni- bár ezúttal nem járt sikerrel mert mi kiszúrtuk, egy gyors fotózás után természetesen hagytuk, hogy ismét csendes magányában tölthesse az idejét. A víz már elég jó volt ahhoz, hogy nedvesruhában töltsön valaki 45 percet, de azért a csuklya és a kesztyű több, mint ajánlott még. No meg a lámpa sem árt, ha valaki szeretné megnézni a tenger valódi színeit.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A nagy helyismerettel rendelkező Géza vezette a merülést, bár ezúttal szerencsések voltunk, mert a nagyszerű látótávolság miatt nem volt nehéz a tájékozódás. A roncs legfelső pontja hat méteren van, itt még gyorsan jeleztük egymásnak hogy minden rendben, aztán elindultunk az orr irányába. A jellegzetes kúpokat körbeúsztuk, lefotóztuk, aztán a híd irányába fordultunk, ahol a korláton ott voltak a nagy méretben kinyomtatott képek- természetesen búvárfotók voltak egytől egyig. Kétségkívül sajátos élmény egy olyan kiállítás, ahol a tárlatvezetésről a roncson élő rengeteg hal gondoskodott. A szerencsés körülményeket kihasználva benéztünk a hídra, vagy egyszerűen csak élveztük a merülést. Ezek után jól esett egy sör, közben beszélgettünk a búvárkodásról, az Adriáról, és a helyiek meséltek a kiállításról is. Aki siet, az még elcsípheti, de ki tudja, talán máshol is számíthatunk hasonló érdekességre.
A második merülős napon adtunk egy esélyt a régi, jól ismert parti merülőhelynek, Glavotoknak. Azt hiszem, ezeken a sokszor merült pontokon lehet jól tetten érni, milyen módon változik időről időre a tenger. Ezúttal a tengeri fű mező aprócska szálakból állt csak, és nem láttunk csikóhalat sem- bár ez inkább a mi hibánk, mint az övék. Anemonában élő apró rák, illetve egy dekoratív morgóhal színesítette a merülést.
Este pedig a már jól megszokott Krk városi sétát iktattuk a programban. Nincs sietség, nincs stressz, csak élvezzük azt, ahogy a kikötőben halkan csobbannak a hullámok, és esetleg beülünk valahova egy sörre. A lényeg az, hogy élményekkel gazdagodhatunk a parton és a mélyben- ezért térnek olyan sokan vissza a Buborékhoz évről évre.
Kapcsolódó link: Buborék (Morski Mjehuric) búvárbázis honlapja
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Horvátország
