Cápaenciklopédia: a tigriscápa
Tudomány1/2. oldal
Tudtad, hogy tigriscápa Magyarországon is élt, vagy hogy akár a teknőspáncélt is szétharapja? Ismerjük meg közelebbről ezt a csodálatos ragadozót.
A tigriscápa (Galeocerdo cuvier, Peron & Le Sueur, 1822) a cápafélék legnagyobb rendjébe, a kékcápa-alakúak rendjébe (Carcharhiniformes) sorolható. A ma ismert, mintegy 390 cápa-faj valamivel több mint 50 százaléka, összesen 198 faj tartozik a kékcápák e rendszertani egységébe.
A renden belüli legnépesebb családhoz, a kékcápafélék (Carcharhinidae) csoportjához 49 faj tartozik, közöttük a tigriscápa is. A kékcápafélék az újidei cápák (Euselachii) viszonylag új csoportját alkotják. Első képviselőik hozzávetőleg 50 millió évvel ezelőtt, az alsó eocén időszakban jelentek meg. A Galeocerdo nemzetség az eocén végén, mintegy 40 millió évvel ez-előtt alakult ki. Érdemes megjegyezni, hogy Magyarország földtörténetében a Kárpát-medencét utoljára borító, korallzátonyokkal ékesített szubtrópusi Bádeni-tengerben viszonylag gyakoriak voltak az ősi tigriscápák. A mai tigriscápához nagyon hasonló Galeocerdo aduncus fosszilis fogmaradványai nagyobb számban kerültek elő Fertőrákos, Mátraszöllős, Kazár, vagy a Pécs melletti Danic-puszta 16-13 millió éves középső miocén rétegeiből.
A tigriscápa biológiája, anatómiai sajátosságai
A tigriscápa szemeit jól fejlett,
fehér pislogóhártya szegélyezi |
Testfelépítése torpedószerű, egyedi ismertetőjegyük a lapos és széles nagyméretű fej. Az orr, vagy tudományos nevén a rosztrum -a családhoz tartozó más fajoktól eltérően- nem hegyes, hanem lekerekített trapéz formájú. Az első hátúszó közepes méretű, lapos háromszög alakú.
A második hátúszó kicsi. A faroknyél igen hosszú, a farokúszó jól fejlett és erősen asszimetrikus (heterocerk). A farokúszó felső lebenye igen hosszú, az alsó lebeny rövid. A mellúszók keskenyek, sarló alakúak. A has alatti úszók párosak, kisméretűek. A faj egyedi jellegzetessége amelyről a nevét is kapta, a dorzális testtájat borító csíkos mintázat. A juvenil, fiatal példányokon a mintázat inkább még pöttyös, a kifejlett egyedeken alakul át csak csíkok tömegévé. Az idős példányokon a csíkok elhalványodnak. Ami a tigriscápa "tekintetének" sajátos jellegét adja, az a sötét retinájú szemeket körkörösen övező, fehér színű pislogóhártya. Harapáskor a hártya teljesen beborítja a szemet, védve azt az esetleges sérülésektől. Szintén faj specifikus a tigriscápa fogazata. A fogak mérete és alakja mind a felső, mind pedig az alsó álkapcsokban hasonló. (A kékcápa-féléknél a felső és az alsó álkapocs fogazata általában különbözik egymástól.)
A kakastaréjszerű fogak úgy
működnek, mint egy konzervnyitó
|
A tigriscápa a legtermékenyebb cápafajok közés tartozik. A nőstények 9 havi vemhességi idő után 10-82 újszülöttet hoznak a világra. Az ivadékok születéskori méret 60-80 centiméter. A tigriscápa az egyedüli olyan kékcápaféle, amelynél a belső megtermékenyülés az uteruson kívül történik.
A tigriscápa éjszaka aktív ún. nokturnális cápafaj. Napközben általában nagyobb, 50-100 méter közötti mélységekbe húzódik. Ezzel az életmódbeli szokásával függ össze, hogy a búvárok csak alkalmanként találkozhatnak vele annak ellenére, hogy az élőhelyein egyáltalán nem tekinthető ritka fajnak. Napnyugta környékén és éjszaka az egészen sekély, néhány méteres parti vizekbe is kimerészkedik. Az egyik legszélesebb prédálási skálával rendelkező cápafaj. Úgyszólván mindent elfogyaszt, ami kisebb és gyengébb nála. Nem válogatós, zsákmányállatai között megtaláljuk a tarisznyarákot, a langusztát, a tintahalat és a nyolckarú polipot ugyanúgy, mint a kisebb és méretes csontoshalakat, rájákat, más cápafajokat, kis testű ceteket, és a szárazföldről a tengerbe sodródott elhullott állatok tetemeit. Azon ritka cápafajok közé sorolható amelyek -bizonyos feltételek mellett- magát az embert is potenciális zsákmánynak tekintik.
Magányosan élő faj, csak szaporodáskor és zsákmányolási illetve etetési szituációban alkot kisebb alkalmi kongregációkat. A tiszta átlátszó vizekben ugyanúgy előfordul, mint a folyótorkolatok hordalékos, zavaros vizeiben. A felszíntől maximum 300 méteres mélységig hatol le.
Az írás a következő lapon folytatódik!