Feketenyéki bányató
Utazási élmények1/2. oldal
Egy érdekes beszámolót kaptunk egy szlovákiai tóról, ami belopta magát olvasónk szívébe.
Többen beszélgettünk, hogy itt az ideje egyet merülni, menjünk valahova. Mivel szombaton voltak kinn Hegyeshalomban páran, de nem igazán volt meggyőző, amit meséltek a vízről, ezért örömmel vettük, amikor egyik klubtársunk mesélt egy új tóról, amit a szlovák barátai mutattak neki. A merülés megszervezése pénteken a közös uszodázásnál kezdődött, amikor eldőlt, hogy mennyien megyünk és hova is. A felszerelés összeszedése, majd a fél országon keresztül furikázása után (ami után nem volt kedvem felcipelni mindent a negyedike és újra le) vasárnap délután pár telefon után egy SMS formájában megjött a GPS koordináta ahol a tó van. Hétfő reggel, miután összeszedtem a merülőtársam, elindultunk Szlovákiába a tóhoz. Azt hittem, hogy a pünkösd az náluk is ünnep, de tévedni emberi dolog- nem az. Hibátlan időnk volt, ragyogó napsütéssel, valahol 25 és 30 fok között lehetett a hőmérséklet.
Heten voltunk, ebből négyen merültünk, illetve az egyik fiatal lányka sznorizott többször is.
Mi szép kényelmesre terveztük a napot, ellenben Gergőékkel, akiktől a tóról hallottunk. Mikor mi odaértünk, ők már be voltak öltözve, és mentek is a vízbe. Mi, a többiek a szokásos megérkezés utáni kis evés-ivással nyitottunk. Szóval mire eljutottunk a felszerelés összeállításáig, addigra a merülők már jöttek is ki. Nagyjából elmondták, hogy mire számíthatunk, merre mit láttak. A beszámoló alapján jó kis merülésre számítottam, és nem is kellett csalódnom.
Mi hárman indultunk az első merülésre, a többiek elmondása alapján választottuk ki, hogy arra indulunk, ahol a többiek sok halat láttak. Rögtön a vízbemenetel után pár méterrel kezdődött a szokásos mutogatás: ott egy hal! Hogy az első, amit láttunk, az éppen egy csuka, egy ponty, vagy egy nagy domolykó volt-e, arra már nem emlékszem. A merülés első pár percében aztán még folytattuk ezt a szokásos mutogatást, de erről hamar leszoktatott minket ez a tó. Találtunk még egy fél uszonyt, Zoli talált egy napszemüveget is. És utána jött a hal Kánaán. Ezen a részen a látótávolság lehetett olyan 3 és 5 méter közötti, de ez nem nagyon számított, mivel annyi hal volt, hogy nem láttunk tőlük messzire. Jópár percet eltöltöttünk azzal, hogy figyeltük a sok pontyot, csukát, domit. Valószínű az volt a nagy halrajzás oka, hogy a küszök ívhattak, mivel a legkisebb vízben csak úgy hemzsegtek. A pontyok mintha ezeknek az ikráit szedték volna össze. A kishalakra gyűlhettek oda a ragadozók is. Szóval jó sokáig néztük ezt a csodálatos és ritka látványt. Aztán továbbúsztunk, mondván nézzük meg mi van odébb.
Itt már közel sem láttunk ennyi halat. Vissza is fordultunk, és mikor visszaértünk az előbbi helyre a halak még mindig ott voltak. Ismét leragadtunk. Nem is tudom mennyi időt töltöttünk el azzal, hogy szinte egyhelyben lebegve figyeltük a halak ide-oda való komótos úszkálását. Zoli egyszer csak jelezte, hogy neki ennyi volt, mi még maradtunk egy jó darabig. A víz 19 fokos volt, a mélység lehetett vagy másfél méter, úgyhogy a levegőfogyasztásunktól sem kellett félnünk. Mikor aztán mi is kikecmeregtünk a vízből, nem győztük palástolni a döbbenetünket. Merültünk már párat édesvízben (Heni már 500 merülés felett jár...), de ilyet még nem láttunk. Egymás szavaiba vágva meséltük, hogy ki mit látott.
Míg mi kifelé kászálódtunk, Gergőék már a második merülésükből jöttek vissza, és mondták, hogy a másik oldal sem rosszabb, így a délután is jó kis merülést ígért számunkra. Merülésünk alatt megjelent pár szlovák horgász, akik éppen pisztrángokat telepítettek a tóba. Beszédbe elegyedtünk velük, tökéletes magyarsággal folyt a beszélgetés, szóba került, hogy lehet-e itt merülni, kié a tó, meg egyéb lényegtelen dolgok is. Mint kiderült május közepéig, illetve lehet, hogy idén május végéig nem lehetett horgászni, addig biztosan lehet merülni. Szóval jól elbeszélgettünk a horgászokkal, akik elmondták, hogy ők sem tudják kié is a tó, ők csak a vizet kezelik. Mondták, hogy jó sok halat szoktak telepíteni, és hogy az orvhorgászatot milyen szigorúan büntetik, illetve a szigonyozást is, mivel régen a búvárok ezt is csinálták. Megnyugtattuk őket, hogy ilyen nálunk szóba sem jöhet, mivel örülünk, ha halat láthatunk. Kicsit később megtudtunk,a tó egész évben merülhető, nincs szükség előzetes egyeztetésre sem. Mellesleg örülnek a búvároknak a horgászok, mert tőlük megtudják merre járnak a halak.
Kinn a parton következett egy kis eszem-iszom, napozás, henyélés. Zoliék nem merültek még egyet velünk, hanem egy jó kis ejtőzés után hazaindultak.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 3.3) átlagos nehézségű 
Szeged
