A beszélő hajó kifecsegi az óceánok titkait
TudományNegyven ország közreműködésével szeptemberben befejeződött a világ legnagyobb, műholdakkal is támogatott tengeri mérőhálózatának kiépítése.
A ceremónia rövid volt, de meghitt. A hajóról, valahol a déli óceánon, Chile és Új-Zéland között, a kutatók csak egy kartondobozba zárt bóját - a "háromezrediket" - dobtak a tengerbe. Az aktus egy példa nélkül álló tudományos teljesítmény sikeres befejezését jelezte. Vagy a kezdetét? Most ugyanis a fenntartási fázis következik. Bár az eddigi mérésekből is sok eredmény született, a világóceán általános tulajdonságait csak évtizedes mérési sorozat segítségével érthetjük meg. És ez lesz ARGO igazi haszna.
Mióta ausztrál kutatók 1999-ben lebocsátották az első fél tucatot, az úszó szondák úgy terjedtek szét a tengerekben, mint valami fertőző betegség. A vízben azonnal megkezdik és 4-5 évig folytatják a méréseket. Mérik a víz hőmérsékletét és sótartalmát, majd az adatokat saját pozíciójuknak megfelelően az éppen aktuális műholdra küldik. Ezután 1800 méter mélyre süllyednek, és 10 napig sodródnak az áramlásokkal; majd olajat pumpálva a belső "úszóhólyagba" a felszínre emelkednek, és az új helyen új mérési ciklusba kezdenek. Az óceáni "profilról" szóló üzenet már feldolgozva kerül a földi fogadóállomásra.
Az ARGO - a mitológiai Argosz által épített "beszélő hajó" - műszerparkja 2004-ben még csak 1700 szondából állt, de máris ezerszer annyi információt nyújtott, mint az elmúlt évszázadok alatt gyűjtött összes mérés. Az egyik legfontosabb eredményről a CalTech kutatói számoltak be. A több mint egymillió hőmérsékleti profil elemzéséből felfedezték, hogy az "üvegházi hőtöbblet" nagy része az óceán, főleg a déli óceán mélyebb rétegeiben bújik meg. És mivel a Föld több hőt fogad be, mint amennyit visszasugároz az űrbe, a földi energia-egyensúly bizonytalan. Dolgozatuk kitűnő lehetőséget adott J. Hansen, a világ egyik vezető klímakutatója számára, hogy újabb modelljének előrejelzéseit a tényleges mérésekkel ellenőrizze. "Ezt az egyensúlytalanságot (amit az üvegházgázok okoznak) - mondja Hansen - az ember okozta globális klímaváltozás »füstölgő pisztolyának« nevezném... Ha ezt a hatást (előrejelzéseinkkel) számszerűsíteni tudnánk, nem csak igazolva, hogy létezik, de nagysága is akkora, amekkorát várunk, ez az egész globális melegedési probléma alapvető igazolása lenne."
Miben segíthet még az ARGO? A sótartalom változásaiból kinyomozható, hogyan vándorol a friss víz a tengerből a szárazföldre és vissza. Néhány éven belül talán már mérésekkel bizonyítható lesz, ami ma még csak (erős) hipotézis: hogy a melegedés intenzívebbé teszi a víz körforgását, a hidrológiai ciklust. A szokásos módon kifejezve: növeli az eddigieknél erősebb trópusi és mérsékelt övi viharok erősségét (a kisebbek gyakoriságának csökkenése mellett).
A tengerszint műholdakkal mérhető emelkedése a víz hőtágulása és a jég olvadása miatt következik be. Az ARGO közvetlenül méri a víz melegedését: ebből számítható a hőtágulás, ami az elmúlt 14 évben a szintnövekedés felét okozta. A melegedés másik következménye a gleccserek és a sarki jég olvadása: az ebből származó víztöbblet pedig a sótartalom csökkenéséből mutatható ki. Az ilyen típusú vizsgálatok a műholdak és az ARGO adatainak gondos "öszszefésülését" igénylik.
A szondák átvészelik a hurrikánokat, és továbbítják az adatokat arról is, mi történik ilyenkor a felszín alatt. Ilyen méréseket lehetetlen hajókról végezni. Az ARGO tehát elősegítheti a viharok szerkezetének és dinamikájának jobb megértését, és a megújuló adatokkal pontosabb lesz az előrejelzés is.
Wirth Endre
[ Népszabadság Online ]
(átlag: 3.7) könnyű körülmények 
Thaiföld
