A kagylók tapadásának titka
TudományEgy kutatócsapat felfedezte a kagylók tapadási képességeinek titkát.
Amerikai biológusok a tengeri kagylók fantasztikus tapadási képességének titka alapján szeretnének az eddigieknél jobb sebészeti implantátumokat készíteni olyan célokra, ahol fontos a jó tapadás, vagy épp ellenkezőleg, a jó víztaszító képesség. A tengeri kagylók szerves és szervetlen anyagokon egyaránt meg tudnak tapadni, s ezt nem zavarja a sós víz, az örvénylés és az árapály. Ragasztóanyaguk kulcseleme egy speciális tirozin származék, a 3,4-L-dihidroxifenilalanin (DOPA) aminosav molekula. Phillip B. Messersmith, az amerikai Northwestern egyetem mérnöki biomechanikát oktató tanársegédje egyetlen DOPA molekulát akasztott egy atomerő mérő mikroszkóp mérőcsúcsára, és megmérte, hogy a molekula másik vége milyen erővel tapad különféle szervetlen és szerves anyagokhoz.
Messersmith csoportja kutatási eredményeiről az Amerikai Tudományos Akadémia Közleményeinek (PNAS) augusztusi világhálós kiadásában számolt be. A DOPA szervetlen fémoxidos felületekhez koordinált non-kovalens kötéssel kapcsolódik, amely a hidrogén kötésnél egy nagyságrenddel erősebb, mégis visszafordítható. A DOPA szerves anyagokhoz még erősebben kötődik, s a tengervíz oxidáló hatásától a kötés irreverzibilissé válik. A tirozin önmagában egyik anyagfajtához sem képes ilyen erősen kapcsolódni, vagyis a kagyló megtapadásának kritikus pontja, hogy a kis mennyiségben jelen lévő tirozint DOPA vegyületté képes alakítani.
A kutatók szerint sokfelé fel lehet majd használni a kagylóknál megismert polimer vegyületeket. Messersmith a sebészeti implantátumok számára olyan aszimmetrikus tulajdonságú bevonatot tervezett, ami az implantátum oldalán biztosan megtapad, másik oldalon viszont nem engedi, hogy sejtek, fehérjék vagy baktériumok rakódjanak le rajta - adta hírül az eurekalert című angol tudományos hírportál.
[ Delta ]
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
