nagypapám horgász. horgásztam én is. a cikkben szereplő ember? pedig egy agyatlan, pénzes turista, de nem horgász. megcsinálják nekik a szereléket, bedobják, az egészet rögzítik a hajóhoz és utána agyatlankám odaül és ha kapás van, még azt is megoldják, hogy "kifogja" a zsákmányt. a horgásznak engedélye van, fogási naplója van, maga veszi le a halat a horogról, maga üti le, nem az "Alik".. ez is milyen prosztó fogalmazás.
persze, hoyg megtépi a megakasztott halat, hiszen a hal sérült, pont erre vadásznak a ragadozó halak. nálunk is így horgásznak.

viszont cápás merülésekre szívesen elvinném őket. csalinak. :D

1. Adriára már hazajárok.
2. Ha kinyitod a szemed akkor az Adrián is látsz szép dolgokat. A Vörösön gondolom készen kapod az egészet..

Köszönöm, a mostani hétvége kiesik, dolgozom, de a következőtől szabad vagyok.

akkor megpróbálok társakat keresni a hétvégékre a többi topikban... köszi. :)

sziasztok. nem olvastam bele a Gépház üzen fórumba, nem tudom esetleg más már felvetette e a témát...
de nem akartok egy merülőtárs funkciót beépíteni az oldalba?

a rossz töltőtől lehet olajos íze a levegőnek? most Rovinjban futottam bele egy ilyenbe... fintorogtam is rendesen... itthonról vittem a töltött palackot.

Sziasztok. Tudom nem ez a megfelelő hely, de remélem elnézitek...
Milyen orr és/vagy fül sprét használtok merülés előtt, hogy kitisztuljon az orrotok? Mandulám nincs, megfázva nem vagyok, de az egyenlítés nehezen megy, mert beáll az egész...  nem azért, mert béna vagyok. :)
A sós vizes öblítés nem mindig elég.. van valakinek valamilyen bevált gyógyszertári készítménye?

Ráadásul egyedül merült. Az már önmagában is hiba..

érdekes, hogy a társad le tud ülni nyugodtan enni míg te nem kerülsz elő... hasonló esetben én mint az őrül kerestem a párom...

humbug az egész.... egy: egész nyugodt a légzése a fiúnak, miután kijött a vízből. kettő: a videón látszik 0:29nél két buborékoszlop amit akár ő is kilélegezhett..

a lehető leghülyébb dolgoktól kaphat pánikrohamt az ember, de amit írtál valószínűbb, amiket én olvastam meg hallottam. :)
de a pánik után is van még búvárélet. csak nem szabad feladni.

nem kiszámítható kin mikor tör ki az első pánikélménye. a villamoson egy szombat reggel vegy a víz alatt... ettől még lehet valaki jó búvár.

pánikroham következtében olyan üzemmódra vált a szervezet amit józan ésszel nem lehet felfogni. izombénulás, -feszülés, légszomj, (a vér alacsony oxigénszitje meg ugye ájuláshoz vezet?), emlékezetkiesés, idő és térérzékelés elvesztése.. a tünetek is emberfüggők és a pánikroham inkább gyűjtőfogalom, sok tünet belefér. stb. szép szakirodalma van..
itt a stresszhelyzet, a sérülések és a cápák bőven elegendőek voltak ennek a kiváltásához. aki hajlamos rá azon ilyen helyzetben kitörhet.

A felszerelés nem megfelelő mérete is okozhat kisebb-nagyobb sérülést. Egyszer sikerült bérelnem egy férfi jacketet ami ráadásul még kicsit nagy is volt rám... Amikor pedig elkezdtem lefelé úszni az első lépcső úgy tarkón vágott, hogy megint csak nem láttam semmit percekig, csak feketeséget.. nem beszélve arról, hogy mennyire fájt a fejem utána..

Volt már olyan merülésem ahol szintén, még kis mélységnél is éreztem, hogy valami nincs rendben és pár métert kellett csak feljebb jönni és ott rögtön elmúlt. A gyógyszeres merülést azóta nem támogatom, de lehet még rá leszek kényszerülve, ha erős a hullámzás.

Én valahogy nagyon megjártam ismeretlenekkel, mint egy másik fórumhoz írtam is - Felnőtt emberek vagyunk, mindenki oldja meg c. mondat -, ezek után jobban odafigyelek, kivel merülök. Lehet lekorlátozom magam, de nem biztos, hogy hasonló esetben megint mázlim lesz.

Most nyár végén lett volna lehetőségem egy hétig merülni egy ismeretlen csapattal, de ott az ismerős túravezető nem tudta megmondani, hoyg a két kezdő akivel jönnék azok biztonsággal merülhetnek e azokon a helyeken. Tehát nem nagy mélységekbe és áramlásba tervezik a merüléseket. Semmi bővebb felvilágosítást nem tudott adni, csak hogy jófej a banda, így kihagytuk a túrát.

nekem sem volt utolsó élmény egy ekkora roncs, valahogy kisebbre számítottam. :)  tulajdonképpen a hátsó részére emlékszem, vagyis ahol a kötél rögzítve van a roncshoz... tényleg félelmetes látvány volt és nekem ilyenekről mindig az ugrik be, hogy itt hányan haltak meg... biztos ez is közrejátszott.
Másnap már a Coreolanus nem volt vészes, sőt... még be is néztem a roncsba, bár persze sokat nem láttam.
Ott a DM beúszott a fedett fedélzetre én meg kint voltam és semmi problémám nem volt vele, szépen megvártam ahogy illett..

Nem leszek rövid, elnézést előre is...Helyszín: Adria, Rovinj, roncsmerülés nyílt vizen
Társaság számomra: teljesen ismeretlen búvárok, de magyar csapat
Merülőtársak: egy abban az évben kezdett búvár és egy DM
Gyakorlatom: mögöttem egy egyhetes hajós túra és kevés parti merülés, több hajós merülés.
Állapot: Kifejezetten jó kondiban voltam
Én: Éppen kezdett hihetetlen nagy arcom lenni és úgy elszálltam magamtól, mint a győzelmi zászló.
Merülési előzmények: Keveset aludtam, sokat vezettem előző nap. Ráadásul hullámzott is a tenger mikor kifutott a hajó és emiatt bevettem egy Deadalont. Majd még egyet. Ennek következtében kifelé én inkább szunyókáltam, mint néztem messze a horizontot, de az álmosságot a kevés alvásnak és a pestről levezetés következményének tudtam be. Tévesen.
Felszerelés: Nem volt kompjúterem csak a konzolon egy mélységmérő amit mivel állítani lehet egy kis csavarral.. hát nem sok értelme van. Bérelt jacket, kifogástalanul működött. A többi saját cucc.
Előzetes merülés: check dive nem volt. Előző nap szabadtüdőztem, de ez nem felel meg egy bemelegítő merülésnek.Reggel kifutott a hajó, mint fent írtam ezeket megcselekedtem és vártam, hogy a hosszú út után kikössünk. Beszélgettem a DM-mel és a másik társunkkal. A társunk mérgelődött, hogy a DM nem engedte ki a feleségét a nyílt vízre, mert az asszony ügyes, van 6 parti merülése, nem értette miért nem jöhetett ki merülni..
A DM próbált engem felmérni, hol jártam, milyeneket merültem, de ez előző nap is kérdés volt még a megérkezésünk után, tehát nem akkor kezdett el érdeklődni.
Mivel volt már több 20 méter alatti merülésem így nem aggódott és én is vidáman, bár álmosan vágtam neki a merülésnek. Nem voltam stresszes, gondoltam ez is olyan hajó, mint bármelyik másik, kisebbet meg már láttam. Itt is van kötél ami pont oda visz, mi történhet..Igazából már a vízbemenetel sem volt zökkenőmentes. Előzőekben úgy merültem, ha a hajón kevés volt a hely az össznépi öltözéshez, így a merülésvezető egy kötélre kötötte a mellényeket, így azok mint Münchausen báró libái egymás után felfűzve úsztak és mindenki a vízbe ugrás után vette fel a mellényt. Gondoltam itt így megyek a vízbe, szeretek vízben öltözni.. Bedobtam a jacketet, de mivel volt egy kis áramlás és nem volt kötél így szépen elkezdett elúszni a holmim.
Én utána, kezemben a maszk, uszony és be a vízbe. Sikerült úgy ugrani, hogy az állam a 15ös palack alján csapódott.. a 12es ugye rövidebb... egy életre megtanultam, hogy hosszabb a 15ös palack, mint a jacket háta. Nos egy ideig nem láttam mást, csak fekete foltokat és persze sajgott a fülem is, az állkapcsomról nem is beszélve... Körbetapogattam a fogaimat, gyors létszámellenőrzés, mindenki a helyén, nagy baj nincs.
Végre sikerült összeszedni magam és megkezdtük a merülést.Innentől viszont tényleg csak képek vannak meg.Éreztem lefelé, hogy valami nincs rendben és gyorsan megyünk, de mivel egyenlíteni tudtam így nyugodt voltam. A DM mellettem jött, tehát mi együtt voltunk és folyamatosan jeleztünk egymásnak, viszont a másik srác egyre távolodott és ahogy leértünk eltűnt.
A DM jelezte, hogy elmegy és megkeresi, addig én várjak a kötélen lógva. Nos másra nem emlékszem ebből, csak hogy egy hatalmas hajó felett lebegek és mindenki kezdi aprólékosan vizsgálni a roncsot, mindenki távolodik...
Eddig nem is volt gond, jól éreztem magam, szeretek egyedül lenni, de egyszer csak látom, hogy nem csak akkor bugyborékol a reduktor mikor kifújom a levegőt, hanem állandóan. Volt octopusom, de eszembe nem jutott elővenni, csak néztem a buborékokat amik folyamatosan távoztak az én egyre kisebbnek érzett hatalmas palackomból...A következő amire emlékszem, hogy a DM ott van mellettem, mutogat, menjünk és nézzünk körbe, a másik srác ott lebegett pár méterre tőlünk. Rendben, induljunk lefelé, de már akkor kezdtem kényelmetlenül érezni magam, de nem tudtam miért. Majd elmúlik...
Leereszkedtünk még vagy 10 métert és elindultunk a hajó bal oldalán amikor úgy gondoltam, rossz itt lenni, állandóan a buborékokat láttam az orrom előtt, oldalt feketeség, vagyis csőlátás.. kezdett nagyon elegem lenni a helyből.
Úgy éreztem, ha elindulunk a hajó mellett, akkor csak úgy tudok majd a felszínre emelkedni, hogy ha azon az úton visszaúszok, mert a kötél mellett lehet csak felemelkedni.
Szó sincs a roncsba beúszásról, csak úgy éreztem magam, mintha egy nagy átlátszó alagútban közlekednék, mint egy aranyhörcsög.
Úgy gondoltam itt a vége, pár erőteljesebb tempó és utólértem a DMet aki előttem úszott a sráccal, hogy az meg ne szökjön mégegyszer..
Bőszen mutogattam, hogy szeretnék felmenni, nem érzem jól magam, mutattam a folyamatosan távozó levegőt.. Erre mutatja az octopusát, hogy vegyem át. Ijedtemben úgy belekapaszkodtam a sajátomba, hogy egy hatalmas levegőfröccsöt adtam magamnak ami akkor és ott nem igazán segített és pánikba estem a lenyelt nagy levegő mellett. Elindultunk felfelé, de én úgy 10 méter megtétele után jobban lettem. Nem is értettem mi a fenéért megyünk fel, hiszen a roncs lent van, én jól vagyok, a nap süt és kék a víz.. DM látja, hogy megálltam, kérdi mi van? Mutatom minden oké, menjünk vissza.
Nem nagyon értette, de én erősködtem, minden oké és visszafordultunk.Következő snitt, úszunk lefelé, megint elértük a hajó szintjét, én megint rosszul vagyok, félek de rettenetesen és ki akarok jönni mindenáron.
Minden egyes tempó, minden méter amivel süllyedünk csak fokozza a rettegést. Egy csomó minden lepergett előttem. Tanfolyam - látom és hallom az oktatómat amikor a gyors felemelkedés veszélyeiről beszél - ; dokumentumfilmek a haditengerészet búvárairól, az NG reggel 8 előtti kisfilmjei amit mmunkába indulás előtt minimum kétszer megnéztem naponta. Így pontosan láttam a felengedett félig levegővel teli tejeszacskó hogyan robban szét a henger alakú tanulómedencében, mikor az aljáról felengedte az oktató. Persze rögtön a saját tüdőmet láttam így szétrobbanni...
Még az utolsó józan eszemmel lent maradtam és pontosan tudtam, hogy ha most nem érem utól a két társamat, akkor egyedül fogok feljönni, de akkor abba belehalok, mert nem fogom tudni meggyőzni az ösztöneimet, hogy a legkisebb szökésben lévő buborékot is magam elé engedjem, nem leszek udvarias az egyszer biztos..
Végre beértem őket és mutattam, hogy most elég, vége, fel akarok menni. DM látta, hogy tényleg nem vagyok magamnál, akkor már nagyon nem láttam semmit a környezetemből csak a szűkülő feketeséget és a buborékokat..
Elkezdhettem bőgni. Már más irányít, biztonságban vagyok, más gondolkozik helyettem, utánam a vízözön.Következő snitt, hogy jövünk fel, látom a víz tetejét és majd meg veszek, hogy a felszínre érjünk már. Van valami olyan emlék is, hogy a mellényemet tartó kezet lefejtem magamról - bár olyan erősen tartott, mint az acélkapocs -  és csak fölfelé ahogy bírok, úgysem tud elkapni, ha elég gyors vagyok, gyerünk, próbáljuk ki!  Nem tettem meg.. Én többet soha vízbe nem megyek, majd megnézem a tévében... inkább sakkozok...Következő snitt, hogy a bőgést a felszínen folytatom, kérdi a DM, hogy mi a baj, mondom nem tudom megijedtem és féltem.
Kipakoltam a hajóra, a két társam még visszament és befejezték a merülést. Én leraktam a cuccom, gondoltam úszok egyet a vízben, mert időközben lecsendesedett a tenger. Akkorát estem a fedélzeten, hogy a vízben landoltam. Már nem csak az állam volt kék-zöld...Fel a hajóra, kipihentem magam, behajóztunk, majd beszélgettem kicsit a DMmel. Mivel délután ment ki legközelebb a hajó így eldönthettem, hogy ki akarok e menni.
Kimentem és nagyon jó merülés volt délután, de már csak ketten mentünk a DMmel.
A harmadik emberrel a merülés után semmit nem beszéltem, nem merültem. Próbáltam őt megkeresni, de nem találtam. Megmondom őszintén a nevére és az arcára sem emlékszem. Igazából iszonyatosan éreztem magam és nem azért, mert túlélőtúrát csináltam egy szimpla merülésből és majdnem megöltem magam, hanem mert elszúrtam másik két ember merülését.Merülési idő/mélység: 35 méter és 18 perc. A mélységgel nem vitatkozom, de megesküdtem, hogy nem volt több az egész több 5 percnél.A vége: valószínű sikerült a nitrogén narkózis mellé egy jó kis aktív pánikot beszereznem. Az első lépcsőről kiderült a szervízben, hogy megadta magát egy szelep és azért eresztett folyamatosan a nyomás növekedésének hatására. Nem sokáig tartott volna ki, ha lejjebb ereszkedünk akkor talán végleg eltörik. Így szerencsém volt.
A DMmel azóta beszéltem, neki is emlékezetes volt a túra ezen része. Ha ő nincs ott csak az a másik srác, akkor most én is gazdagítom a halálozási statisztikákat.
Azóta ezt a napot is ünneplem, mint születésnapomat.
Saját meglátásaim:
- Pontosan tudom hol vannak a korlátaim. Ha úgy ítélem meg, hogy erőmön vagy képességemen túl akarnék teljesíteni nem kérdés, ki marad a parton a cuccokra vigyázni. Nem is szeretek azóta sem mélyre merülni.
- Inkább más vezessen, bár aludni nem nagyon tudok odafelé, az út után is annyit pihenek amennyi lehetséges.
- Check dive. SOHA nem hagyom ki. Itt is vannak határok, elsőre nem tudok 15 méter alá menni, mert nem érzem jól magam.
- Nem merülök úgy, mint a nyeletlen fejsze. Idő kell a nyomásváltozás miatti átálláshoz és ezt tudomásul kell vennem. Akivel merülök annak mindig szólok, hogy lassabb tempóban érjük el a célmélységet.
- Gyógyszert nem szedek be merülés előtt. Még ha a fejem fáj is, inkább kint maradok, de nem megyek palackkal a vízbe. Inkább egy kiadós alvás sapkában.
- Minden évben szervízben leadom a felszerelésem teljes kivizsgálásra. Még akkor is, ha előző évben mondjuk nem merültem.
- Sosem merülök ismeretlennel. Azóta többször is előfordult, sosem jött be. Próbálok olyannal merülni, akit már láttam a víz alatt és úgy gondolom, jó búvár.
- Nem távolodok el a merülőtársamtól, akivel merülök azzal mindig megbeszélem, nekem mennyire fontos, hogy egymás közelében, legyünk. Sokkal jobban odafigyelek a társamra, a fél szemem mindig rajta van.
- Többet nem merültem kompjúter nélkül. Nem bíztam másra az ellenőrzést. Már van sajátom.. egész más érzés.
- Nem megyek hosszú kihagyás után nyílt vízre, még akkor sem, ha az egy kis pocsolya. Előbb uszodázás párszor és gyakorlom az alapokat. Lehet öreg búvárnak számítok, de ezt nem hagyom ki.
- Be kell tartani a szabályokat és a biológia/kémia/fizika törvényei rám is vonatkoznak
Egy óriási haszna volt. Van két barátom akik tavaly kezdték a búvárkodást és mind a kettőnek elmeséltem az "élményt". Nekik is volt kellemetlen pillanatuk a víz alatt és az egyikük eszébe jutott az én esetem és nem mentek bele veszélyes helyzetbe. Sőt, amikor kezdődik a szezon és az első merülés szóba kerül azonnal felmerül a kérdés, hogy mikor visszük szervízbe a felszerelésünket.
Nem mondom, hogy megérte, de az eset visszarángatott a földre.

helszín adria, egy kis öböl, védett víz, max mélység 12 méter, kezdőknek ideális terep, bázis van
résztvevők: két OWD búvár, hasonló merülésszámmal, tapasztalattalkerettörténet: AWD, haladó vizsga tájékozódási része:Mivel együtt még nem merültünk és nem ismertük egymást, megbeszéltük a kézjeleket, leellenőriztük egymás felszerelését és irány a víz.
A merülésnél az egyikünk nézte az órát a másik a tájolót, majd minden egyes alakzat után megbeszéltük az adott kört és megbeszéltük a felmerült problémákat. Megközelítőleg 6-8 ilyen gyakorló kört tettünk meg, merülési, felszerelési hiba nem volt, simán ment minden.
A következő körnél viszont elvesztettük egymást merülés közben. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyedül vagyok, körbenéztem és sehol senki. Még egyszer körbefordultam, de nyoma sem volt a társamnak. Ilyen esetben lép életbe az "egyperces szabály", miszerint szabályos emelkedéssel a felszínre jövök és ott keresem meg a társam.
Felemelkedtem, a felszínen sehol senki. Lenéztem a víz alá, hátha esetleg előkerült a víz alatt, de semmi. Jó, most baj van, segítséget kell kérni és már elkezdtem volna kiabálni, hogy látnak e fentről a bázisról buborékokat, mikor a kolléga megjelent, mint egy Unikum reklám, majd megint a víz alá bukott.
Elkezdtem úszni felé, gondoltam bajban van, mert megint elmerült. Még egy két ilyen felbukkanás és ott voltam mellette. Kérdezem mi a probléma, van e valami baj? Erre letolt, hogy hová tűntem. Mondom ezt akár én is kérdezhetném, de most az a lényeg, hogy megvan és megkérdeztem miért bukott le annyiszor, mikor meglátott már.
Azt mondta úgy gondolta majd a víz alatt találkozunk és nem is értette én miért jöttem fel, hiszen ő lent keresett. Kérdezem tőle nem hallottál még az egyperces szabályról? Mondja de, egy percig úszunk egyenesen, majd jobbra és egy perc után megint fordulunk... Itt befejeztük a közös gyakorlást.

ahogy látom érik az a bejelentős oldal.... még egy tábla elfér ott ahol a többi, nem?

A Fókusz készített fél éve egy riportot a Molnárban történő merülésekről. Az egész úgy volt beállítva, mintha a búvárok a halálba mennének...Statisztika. Nálunk, sosem fogják kivizsgálni a külföldön történt baleseteket és erre kiváló példa az idei adriai tragédia.
Amit hallottam az esetről az egyszerűen vérlázító és megdöbbentő, de a témáról ennyit.Szerény véleményem szerint pedig szükség lenne a kivizsgálásra - nem csak ebben az esetben - , de nincs olyan búvárszervezet vagy szövetség Magyarországon,
aki ezt felvállalná vagy felvállalhatná. Sőt. Nincs olyan szervezet ami egységesen képviselné a búvárok érdekeit, nincs ellenőrzés  
az oktatástól kezdve a biztonságos merülésig. Az MBSZben az a jó, hogy van, de ezzel ki is merült a szerepe a hazai búváréletben.
Csak a CMAS logója van fent az oldalukon - gondolom a tagok is ebben a szellemben tanultak, oktatnak - és érdemi tevékenységet tőlük búváréletem 5 éve alatt nem tapasztaltam. Esetek. Csak két adriai dekókezelésről tudok ami az egyik ismerős oktató tanítványával történt, de nem az említett oktató vezetése alatt, őt is csak tájékoztatta a balesetes.Csináljátok meg azt a bejelentőt, pár hozzászólás után szerintem bátrabbak lesznek az emberek és megosztják a saját vagy a látott "élményeket". Főleg ha név nélkül lehet írni.
Nekem is lesz mondani valóm, nem is kevés.

nem merülésvezetőnek jött, mert a terepet mi jobban ismertük, többször jártunk már a helyszínen, ő csatlakozott be a társaságba. itt talán a lényeg az volt, hogy mint vizsgázott MENTő búvártól és egyébként mint búvártól nem fogadom el a "majd megoldod" szöveget, mert nem a cipőfűzőmet kell megkötni, ha problémám van. sok múlik a társon. csak ezt akartam mondani.

Idén egy mentőbúvárral akadtam össze, aki nem tartotta a merülési tervet, elúszott a két kezdőtől és a haladó fokozatú búvártól akikkel merült. Helyismerete abszolúte nem volt, nem is kérdezősködött mi merre hány méter. Mikor a parton megkérdeztük merülés után, ugyan mi lenne, ha valakinek segítség kellene a víz alatt - mondjuk a párjának - az volt a válasz, hogy "felnőtt emberek vagyunk, mindenki oldja meg."

Először is szeretném részvétemet nyilvánítani Miklós családjának és barátainak és kívánok nekik sok erőt a továbbiakhoz.
*** hozzászólás további része törölve ***