Igazad van. Mert amikor 66 volt a limit ,akkor volt nekem 67. Csak. Most meg olyan jól érzem magam a tíz közelében, hogy eszembe sem jut jószántamból lejjebb. Csak nem győzik kivárni míg kijövök a vízből. Mert most már az idő számít nem a mélység.

Persze, de vannak próbálkozók. Még nem voltam ilyen mélységben és jószántamból nem is megyek. Bármi történik és egyszercsak ott találnám magam, akkor jó tudni, hogy három perc az élet. Feljövök, vagy ott ragadok örökre. Jó, ha keres az ember legalább elméleti megoldásokat a hülyeség kezelésére.

Minden méter és perc számít. Akár nyolcvanötméteren is el lehet néhány percig aki... Itt jönnek az egyébb tényezők. Huszonévesen, fitten, "józanul" kellő felkészüléssel és szakmai multtal. Még akkor is lutri, de némi remény a túlélésre ezek megléte. Csak ne akarja másnap ugyanazt ugyanúgy. Az már gáz. Ilyet már láttunk. Mentőhelikopter lett a vége.

amíg van levegő a tüdejében -  régen így gondolták, ma már ez sem mindig így igaz.  Ma már annyi trutymót kitalálnak helyette, csak győzze szívni a békaember. Ha élni akar csak levegőt nem szív a vízben. Itt-ott...

Példa: volt egy ötletem tavalyelőtt. A könyvelőm mondta: nem ad félévet és sírni fogok a vállán. Várakozáson felül indult.  Négy hónap után az ötlet bedőlt,(mérhetetlen emberi kapzsiság) azóta is nyögöm. Tavaly nem is volt csak Nyéki tó rákokkal. No jó az is, dehát a tenger.... Jövőre!

A könyvelőm az életbiztosításom. Mint a palack a hátamon.

A könyvelőm minden évben kutyamenhelyeknek adja az egy %-omat. ősszel jön a papír (hat. szinten)az Apehtől, hogy formai hiba meg minden és köszönik szépen, marad náluk. Macskapárti lévén eddig nem is zavart, de esélyt sem látok a változásra.

Megnéztem egy filmet. Mert végig, már bánom. A címe: a nagykékség kettő. Borzalom. (Mit vártam?) Tanulsága: nem négyszázméteren kezdődik a teljes sötétség.

Milyen csuda fazonok vagyunk mi. űgy gondolom, a tartalékot a felszín közelében még el lehet pocsékolni. Néhány méteren. Valójában amikor figyelmeztetnek, hogy az ötven legyen ötven, akkor az első gondolatom az, hogy rajtam spórolnak egy kis palacktöltést.  A másik, majd meglátom. Az, hogy ez az én önös érdekem lenne - az eszembe se jut.
Ahogy az autóban sem centizem a löttyöt, itt sem hagyom kifutni. Maradjon a palackban. A műszer az csak az ami. Elromolhat és meg is teszi.
Röviden. Nem azért merülök, hogy szabályokat tartsak be vagy igazoljam a jogosságukat. Azért tartok be szabályokat, hogy merülhessek legközelebb is. Azokat a szabályokat amelyek szükségesek vagy elégségesek. Kétszázra fújtnál a negyed ötven. A hétszázötven is plusszmínusz valamennyi.

(Már kilencvenötben is korrektek voltak. Az ott vett dolgaim a mai napig működnek.)

(megjegyzés: a jelenlévők természetesen mindig kivételek.)

Ha magyarázni kell akkor hosszú. Legyen akkor Cancun. Az is jó hely. (spenitér vagy gumirádli?)

Nem is fog. Pont elég, ha befizet és visz egy kártyát. Sajnos.
Volt eset, hogy nagy "tisztelettel " néztem a mellettem ülő alkoholbeteget. Egy oktatói kártyát dobott poénból a sörébe. Merülés előtt. Pedig még OWD-je se volt. Csak úgy kapta valahonnan.

Tisztelet. Érdekes a magyarok hozzáállása. Egy: Nekem van pénzem tehát nekem van eszem is. Azért vagyok itt, hogy ez a kis szerencsétlenség (hathét alatt szerzett nyolcáltalánost meg pártfőiskolát) - megmutassa mit tudok. Kettő: gáz van, majd kihúz. Azé van. Megyünk mekszikóba oszt kell.

Ha csak egy-egy ilyen lenne, ülhetne nyakig vitriolban egy múzeumban. Mindig eggyel többen vannak a kelleténél. Bátran írom, mert itt nem nagyon fogok ilyenekkel összefutni. Hacsak nem véletlenül.

Eladni. A rendszerek ebben érdekeltek. Mind törekszik az alapos és teljes képzésre. Viszont -joggal - ez időbe és pénzbe kerül. Már nem mondhatják azt mint anno, hogy fizetsz xx Ft-t és rászánsz egy hetet vagy többet. A gyakorlás is idő és pénz. Érdekes módon az ejtőernyősöknél ritka a hiányos kiképzés és az ebből adódó....
Nem kell mindenkinek búvárnak lennie aki merül. Egyszer-egyszer.
A 302-es válasz. Onnan. A vezető felelőssége. Teljes. Mindenkiért. A filmben is ezt láttam. Nincs kibúvó és nincs kegyelem. Látatlanban mondok véleményt - ez nem szép - , mert elveszett egy ember. Valakinek vigyáznia kellett volna rá. Tudták mit tud és mégsem. Meghallgathatnánk a másik felet is. A magyarázkodása csak szerecsen fürdetés lenne. Gyarlók vagyunk, lesz ki párját fogja, az lesz a következő. Nem a jog működik a vízben.  A természet törvénye. Megfellebezhetetlenül.
Hát tanuljunk. Mert a tudatlanság félelmet szül, a félelem pedig bűn. (a nagykönyv is írja vagy hatezer éve)

Zavarja..jaj ne. Majd zavarodottan zabál fel. Mert nem is, de mégis. Ha netalántán találnak egy ilyen készüléket valamely zavarodott cápa gyomrában? Borzasztó ez a sötétség......

Ha kalandot keres és túlélőtúrára fizet be, ahol mámorban,idiótán két rókázás közt fulladozhat - akkor híjjon. Pénz legyen, mert garancia az nincsen semmire se. Van néhány ajánlatom akik mindezt megvalósítják önöknek.

(hivatalokban, hivatalnokokban, bármilyen formaruhában lévőkben nem bízom, mert magam is megvesztegethető vagyok)

Hiába no. Ezt is csak a hölgyek tudják. Háromfelé figyelni. Mikor autóvezetés közben sminkelnek és telefonálnak egyidőben. Ezt egy férfi sose tudná megcsinálni.

Pedig az a honfoglaló jó játék.

Mit kedvelsz még? Mertha sporthorgász is vagy, akkor lesz némi gondod... Dugtad már a fejed vízbe nyitott szemmel? Ugye úgy semmit nem lehet jól látni?

Lehetne. De ez itt a balasetes, tehát egyenlőre több az ápoló mint az ápolt.

Miért bővíteni? Inkább egyszerűsíteni.
A palackra rátekered az egészet egy gumipókkal, és a  hasad alá fogod. Baromi kényelmes. Ha megunod akkor dobod el amikor akarod.:-))

Az égés.

Mondhatnám lehet választani: ötven fekvő, vagy ötven szilvásgombóc, vagy ötven ezerhetes lány. A lényeg: sok. Szinte sokk.  Ali Babára csak negyven jutott, de valami Heraklész nevű nyápic görög ficsúr elbírt ötvennel. Királylányból. (vagy nem tudott számolni, mint én)

Vagy mint régen katonáéknál a testesebbek kötelet másznak  - ötmétert, négy másodperc és függőlegesen fel , a girhesek meg nyolcvanat fekvenyomnak negyvenszer. .-))

Pedig vannak akik esküsznek a hasznosságára. Gyerekként jártam birkózni. Ott a légzőgyakorlat az ötmásodperces leosztásban volt. Ötm. beszív, öt benntart, öt kifúj, ötig nem vesz levegőt.  Közben ugri-bugri. A harmadik perc után többen az ájulás szélén voltak. Ma már nem bírnám ki. Igaz már a piorettezést sem tudom, szerencse itt nem is kell.

A fulladás a második legrosszabb halálnem. Majdnem bármit  megtennék, hogy elkerüljem. Inkább bármit.

Csupán azt akartam sugallni, hogy a pánikból már nem jössz ki egyedül. Attól az ami, hogy kezelhetetlen. Pont az nem tudja mit csinál aki benne van.
Nagyon vékony a határ. A hülyék nem félnek, nem is pánikolnak.

Ami szerintem segítene, mesélni egy történetet. Mindenkinek. Mondjuk a maratóni csatáról. Hány perzsa halt meg ott? Huszonezer, meg aki a tengerbe szorult. Hány athéni és spártai hoplita összesen? Pontosan kettőszáztizenheten. Tehát minden görögnek ötven perzsát meg kellett ölnie mielőtt ... Nos ez a különbség a képzett és a szedett-vetett között.
Igaz ez a búvárokra is. Sokan még ötven fekvőtámaszt sem tudnak, nem hogy perzsát... Ha nem tetszik tessék változtatni rajta. Mérjük fel a képességeinket, ahhoz vállaljunk dolgokat. Erőn felül semmit. Csak tudjuk mennyi az erő. Tanulunk,gyakorolunk,okosodunk. Aki elszáll vége. A víz nem barátom. Csak én szeretem.

Van akinek van rá hajlama. Mármint a pánikba esésre. Ne mond, hogy megfogtad a másodikat. Azt hihetik, hogy kezelhető. Márpedig a pánikon már nem tudsz úrrá lenni. Az a vég.
Amit tenni lehet. Gyújtani az erősen stresszes állapotot a végsőkig. Tudatosítani kellene a búvárokkal, baj esetén is van megoldás. Nem könnyű, de vagy "nyugton" maradsz két percig, vagy megpusztulsz tízmásodperc alatt. A tudás és tapasztalat néha megmenthet.

Amikor tengerre megyek mindig csinálok - még ruha nélkül -  egy-egy bukfencet hátrafelé a vízben nyitott szemmel. Csíp és az orrom is úgy telemegy, hogy az már borzasztó, egyenesen...

A vizet szívni nem élmény. Fuldokolni sem. Ha belassítod az agyad, már nyertél. Remélem nem a "levegőbe" beszélek.
A nagyszámok törvénye alapján mindenki kerül helyzetbe. Adott példánál köhögnék az inflátorba amíg el nem érem a felszínt, vagy mindent ledobva fel és lassan kifúj, még akkor is ha már semmi sincs. Vagy nyelem lassan a vizet, mert addig nem kínoz a fulladás, majd kijön, ha nyertem. Szükség hozta, negyvenről felröpültem a párommal. Nagy szerencse és nyugival visszamentünk.

Ha engedek a "pániknak" már soha többé nem írok ide semmit.

Az első a természet törvénye, azután az emberi megértés. Amit itt olvasok tartalmilag dögunalom. Kit érdekel ki mit ír, ha abból semmi sem valósul meg. Mint egy szakácskönyv ki így, ki úgy. Nem búvárkodott, gondolod unalmas óráit ilyen dolgok elemzésével töltötte? Már csak ez hiányzott neki?

Egy kis egészséges gyanakvás van ám. Emberek vannak akik gyufát sem tudnak szakszerűen meggyújtani, egy elemlámpával is egymásodperc után pofán világítanak, Az ólomövet a ruha alá veszik fel, stb.... Ha merülnek, legalább vigyázzunk rájuk. Nem vagyunk egyformák. A világ nem fehér és fekete. Kék. Mindenki kék. Vannak világoskékek meg a sötétkékek.

Hát így látszólag könnyű. Látszólag.

A nyáj: békés birkák és szelídeknek tűnnek. A csordában ott van néhány faszus ökör. Azzal is tudni kell bánni.
Ha nyáj lenne csak terelgetni kellene. Ez az álom. A valóság az egó és íkú bajnokok sora.  Sokszor gondolom, az oktatónak legalább elmeápólói képesítéssel is rendelkeznie kellene. A jelenlévők természetesen kivételek. Bár magam sem vagyok egyszerű eset...

Vegyük már tudomásul. Csapat az nincs. Ilyen helyen meg mégúgysincs. Álmokról beszélgetünk, mikor szabályokat emlegetünk. Abban a pillanatban amikor három ember (v. több)vízbe megy , már csorda. Úgy is kell bánni vele. A jó pásztor és kutyája egyben tartja. A farkasok meg csak az alkalmat várják. Hasonlatnak szánom, nem példának. Lehet mást gondolni. Nem biztos, hogy "azt" el szabad hinni. Aki leszakad, már bajban van. Ha nem tudja méginkább.

Egy vezető nem gondolhatja azt: egy elveszett, maradt még elég. Ha egy elveszett, akkor mindet elvesztette.

Aki kétéve nem búvárkodik, az nem fog ilyenre beruházni. Bár. Ha. Lenne a bázisokon ilyen bérelhető... Azt is be kell gyakorolni, időben elővenni, használni.
Még a saját jól megszokott dolgaink is okoznak meglepetést, az idegen meg idegen. Így mintha nem is lenne.

Megfejtettem ám a lusta macsek titkát. Nem kapkodni, nem mozogni, úgy tovább bírom. Erőnlét már nehezebb...

off.
(Most egy kicsit kipróbáltam, amit mondtam. 8 másodperc után gyakorlás nélkül, már tralalázott a búrám és kattogott a tüdőm. Erre azért nem számoltam. Most jössz Te. Fenékidő ?)
on.

Üres tüdő: egy gatyóban lefeküdni a medence aljára csak így tudsz. Ha huszonöt másodpercet kibírsz , már dícséret.
Vannak akik így szabadtüdőznek, hát irigylem őket. Nekem ez már sohasem fog sikerülni. Mert az ájulástól félek. Akkor nincs tovább.

Az első : én döntök. Ha a nejem nem velem merül, akkor ő nem merül. A második: csapat az nincs. Mindenki kicsit önző módon csak magával van elfoglalva. Van néhány lelkes kivétel, ritkán. Nem képzelhetjük - épp elmével - , hogy azok az emberek ott valahol távol, a "barátaink", segítőink vagy hasonló.

Sajnos az emberi gyarlóság itt is jelen van. Ki hiszi is egyetlen pillanatra is akár, hogy a bázisnak ez több volt mint egy numera. Rosszul sült el. Nagy a világ, majd jön másik.
Cinikus ez nagyon. Akár szégyellhetném is. Magamnak miért hazudjak?

Melyikőtök fuldoklott már tizenméteren? Ha nem gyakoroltátok ( ugyan miért tennétek?), majdnem lehetetlen észnél maradni. Már az rettentő hosszú idő, míg a társad felfogja mit akarsz tőle. Akkor meg már ott vagy mellette. Ha még távol is van... A merülőpárom nem örzőangyal, nem is vigyáz rám, csupán egy utolsó utáni lehetőség. Mindegy milyen címen fut.
A tényen nem változtat - elveszett egy társunk. Figyelmetlenségből. Legközelebb jusson eszünkbe. Tegnap ő, holnap akár....

Szerencsés esetben 14054.

De: ki és mikor gyártotta. Ki és mennyit és hol használta. Milyen gyakran volt próbázva.

Tehát a vas ára: 15,8*23 Ft, alkuval 350 Ft. Amennyiben szobadíszként, ereklyeként v. bármi más esztétikai élményt nyújtó alkotásként kívánod használni akkor kicsit többet is. "Élettörténettel" még  többet.
Nyomáspróbán még lehet némi meglepetés, ha megkapja palack,  - addig nem hívhatjuk annak.

Sok sikert ! Már erről lemaradtam...

Csak azt látom hülyül a világ. Példa: az autóban legyen nálad a biztosítási kötvény. Ha nincs húszezer. Már nem elég a csekk? kötvény a4-esben. Marhák. A rendőrnél meg legyen meg a stukkerhez vásárolt lőszer  számlája, hogy hol és mikor és biztosan működik blablabla...

Tehát elmúltam annyi meg annyi, eldöntöm mit, mikor, miért szegek meg. Mert csak ennyi eszem van. Meg jogom. És fizetek. Csak annyira vagyok tekintettel a szabályokra, amennyire azok rám. Ami haszontalan az nincs is. Az én szabadságom a döntésem. Igen vagy nem.

Vagy a laza gyeplő vagy ott sem vagyok.

Aki nem dolgozik, azt nem éri..... Ezen nevetni? A bajbajutott emberen? Már itt tartanánk?  Csaknem....

Mert búvárbaleset az ilyen is: Kolléga kölcsön szerelésben (valahol) merül. A finiméter kettőnyolcvanról indul. (hm) Kis idő és kapálodzik. A levegője az nincs. Volt viszont egy jelőlés úgy százbárnál és ott volt a nulla. Az a q mutató elfordult már rég, de.. Most már tudod nem? Miért nem figyeltél? Tudhatnád hogy kettőnyolcvanra nem töltjük a palackot.. most.. Ja és ezt ne reklámozd, csak magad égeted....
Másik: Kazánbiztosnál a palack kettévágva: miért? volt benne kettőegész-hétized kilogramm rozsda. Még el akarta vinni.

Ha már, praktikusság.
Barátom spárgamániás. Mindent magára köt. A legapróbb dolgokkal is elszöszmötöl, de kell neki hogy rajta lógjon. Kés a tokba, plussz madzaggal  a tartóhoz , a lámpa természetesen, az oktopuszi a nyakban, meg.... (sípja is van!)

(még a Balatonról a jószokása, mert egyszer stéget szerelt, no azóta ilyen maradt)

Kérdés: minden búvár mániás , vagy csak én találkozom ilyenekkel?
Ami nem gond, csak....

Egyre inkább annak van szerepe, hogy minél nagyobb legyen a kijelző mérete. Mert van olyan komputer amit a zsebben tartok mert bármelyik kezemen volna nem látom mit mutat. Így kétkézben magam előtt tartva hatvan centi távolságról már sejtem. Vagy megtippelem. Ezért szeretem a mutatósokat (műszerekben !), mert azokat pontosabban tippelem.

Az egyedül dekózás előnye még, ha van némi hullámzás, akkor a hajókötél nem fix mélység, - néha pattog az ember füle tőle -  viszont a dekólufi együtt mozog a felszínnel. Nem kellemes, de kibírható. Csak az az áramlás nem hiányzik ilyenkor.

Csuda dolgok megesnek egy lájtos dekózás közben is amikor két hajó összes búvára akar egyidőben hatméteren dekózni egy kötélen mert.... No ott sok minden megesik és leesik. Akkor aztán mindenki a saját kárán.
Utánna a hajón még némi indulat, egy-egy szemrehányás. A vertikális és horizontális - vajon mi lehet? Szóval hasznos lenne néhány dolgot -még ilyen apróságokat is - a reflex szintjén begyakorolni, akár medencében is.

Sűrített levegővel ! (valahol agy mexikói üregben végezte, még nem az alján)

Bocs ha félreérthető voltam: a sima levegős hetven alattiakra gondoltam.  Bár 114 m a rekord ezt csak egy ember élte túl. A második mélyebbet már ő sem.

A történtek kapcsán: Több búvárt ismerek aki sokat és mélyeket merült. Egyik sem százas. Kivétel nélkül mindnek az agyára ment. Olyan dolgokat csinálnak a való életben is, ami távol tart tőlük.

Valamiért kísérleteznek azon, hogy a lehető legkisebb károsodással ússzuk meg a merüléseinket. (nitrox- trimix, tech és komp.)Csak azt engedném mélyebbre, aki szabadtüdővel húszméterről felhoz bármit. Az meg már jelent valamit. Vagy az intro azt jelentené: hol a felszerelés? - háromméteren a vízben menj és szerelj fel. Van ilyen gyakorlat, de legyen ez a belépő.

Aki tanul belőle az nem így megy le hatvanra. Minden búvárral eljátszatnám a létra ugrást. Ahol ugye minden ugrás után a következő magasabb fokról kell ugrani. A kettő fok között van harminc centi különbség. Az első néhány szinte vicc. Már a nyolcadik fokról sem ugrik le mindenki.
A mélységben meg olyan simán csúsznak tízmétereket, hogy na.
A kettőnegyvenre töltött tizennyolcassal is volt ez éppen elég, meg százzal is kijöttem már. Mindamellett nekem a tizenötös még nem a hatvanra méretezett palack. Hacsak nem duplán és a tizenötre belógatott dekópalackkal. Igen mindenkinek egy. Ha túlzottan óvatosnak tűnnék, akkor bevallom egy kicsit beszari vagyok. Szaros gatyóval is jobb merülni, mint aer nélkül.

Az ilyen dolgok nem megelőzhetőek. Nagy biztonsággal bekövetkeznek. A mélység játék a vízzel. Egyszer-egyszer. Ha nem tudod hol a határ, hát ilyen idiótán végzed. Még sajnálni sem tudom.

Te nem voltál, én meg már nem leszek. Mert. Vegyük tudomásul a bikaviadalon a bika a pompás állat. Aki vele szembeszáll, annak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a szerencse fia. Felkészültsége, tudása, erőnléte ellenére!

Ilyen a tenger is. Kis víz, kis bika...és még az is nagyon, de nagyon.