Megmosolyogtató, persze. Mikor először kaptam vízumot Görögországba, előtte majd egy hétig nem aludtam az örömtől ! (mikor pedig kézbevettem, már az este Nis alatt ért - enyém volt az egész világ.)
Végi mentem azon az úton, amit Szőllősy Klára: Kiklász kakandozások című könyvében leírt. (1967-ben) Csak Athénben tévedtem el néhányszor.
Van még egy könyvem: Molnár Gábor: Jaguárországban.  - ami késik.....

...
Hagyjuk a kis álmost.
Hadd aludjon már most!
Hopp egy légy..."

"Szeme lecsukódik,
Szája kinyitódik,
Hagyjuk a kis álmost.
Hopp egy légy..."
:-))))))

Gyerekként még láttam "az oroszlán ugrani készül "c. filmet. Úgy gondolom sokunk kedvence lett akkor az a csodás környezet. Kevesünk meg el is jutott oda.