Világos. A gyerek apjának nem volt neve, naná, hogy elveszett!

Lehetne scubapro. Van gyártója és sorszáma: 795590. Kora is van már. Neve az nem lesz soha.
A gyereknek azt mondják: apádat hogy hívják? (márha nem tud köszönni és v.hogy mégiscsak jelen van a kis majom)

Érzékeljük a különbséget, hát egy példa a Bankok Hiltonból. Kislány áll az ablak előtt egy szobában, ahol a nagymama kötöget. Kinéz az udvarra, ahol gyerekek játszanak.
Nagymama! Nekem miért nincs apukám?
Nincs válasz, de kis idő múlva.
Nem értettem kilányom?
Elnézést kérek nagymama. Kérdezhetek valamit?
Igen parancsolj.
Nekem miért nincs apukám?
Ugyanúgy nincs válasz továbbra sem.

Mégis milyen hatalmas a különbség. Mint ahogyan itt is. ☻

És hogy hívják az órádat?

Gondolod érdekel? Mint mondtam a célomat elérem. Amennyiben v.kit rámbíznak  - legyen az akár ötven gyerek is -  veszem a fáradtságot és megtanulom a nevét. Ez egy minimum, ha emberrel találkozom. Persze tudom, hogy a "mai" felgyorsult világban, ahol minden ember homlokán csak dollárjelek világítanak ez pont egy "alkalmazottnak" csupán nyűg, mert ... Mert magam is a szolgáltatásban dolgozom és "szolgáltatok" - ezért igyekszem néhányszáz ügyfelemet a nevén szólítani. (az arcfelismerésem pocsék, de hangról mindenkit megismerek.) Másodszor is mert, mert szeretném ha nehezen megszerzett pénzecskéjét ismét nálam költse el. Még egy favágó is tudja, hogy az erdőben minden fa. Mikor mind tölgy az sem egyforma.
Persze itt is vannak jónéhányan akik név nélkül beszélhetnek hülyeségeket (ez a háló), de még a magam hülyeségéhez is adom a nevem. Lehet jelzővel illetni, ha csak úgy sikerül. Lelkük rajta.

Elkerülhetetlen esetben az órámra már tettek "szalagot".

Biztosan nem voltak eléggé öntudatosak. A "szladin" egy darabig gondolkodtam, hogy mi lehet, de aztán biztosra mentem és rákerestem a gugliban. Most már tudom. :-)

Minden név könnyen megtanulható, ha jelzős szerkezettel látják el. Amúgy egész sor zsidógyereket ismerek, akik komplexus nélkül viselik a szladiban az all inclusive karszalagot, a Sziget Fesztiválon pedig a saját szememmel láttam, ahogy egy félmilliós nyájat cetliznek fel, mert az ostoba rendezők képtelenek megtanulni a nevüket. Amúgy a baj az, hogy az utálatos embereknek nem csak a nevüket jegyzik meg a népek, hanem a pofájukat is.

Egy elmeny lehet a szemelyzetnek, ha te is a hajon vagy :D egyebkent nem tudom, h h varod el h mindenkinek megtanuljak a nevet. Van akinek kurvaszar a nevmemoriaja (pl nekem), en 5 ev utan sem tudom minden csoporttarsam nevet :D Ez van, nem varom el mastol sem, hogy kulonosebb ok nelkul egybol tudja az enyemet. Mondjuk te adsz ra okot :D

Van néhány kivételezett. Egy öntudatos zsidógyerekre te nem raksz az életben sem karszalagot, sem bélyeget főleg nem v.mi sorszámozott cetlit . Egyáltalán semmit. Oka van, hogy ezt nem hagyja.
Én sem hagyom, hogy bármi ilyennel csupán azért megjelöljenek, mert lusták szemmel tartani. Nem birkák vagyunk egy nyájban. Van nevünk. Tanulja meg. Nem nagy feladat. Voltam hajón amin ötvennégyen voltunk. Senki sem veszett el.
Bevált: tudod a nevem? Nem.  Akkor nem látsz egy buznyákot sem tőlem. Most már tudod a nevem? Már mondja is. Ilyen útálatos embert nem lehet elfelejteni. (célomat elértem, a többi...)

Az is.

A merülés vezetőnek ez is a dolga lenne azt hiszem. Én nem tudom csak AOWD-vagyok.

Egyetértek. A mostani esetnél az volt a durva, hogy a fickót az első merülőhelyen hagyták, de még a második merülés ellenőrző listájában is ott volt a neve, miszerint lement. Szóval az sem piskóta, ha valakit elfelejtenek, de hogy beírják oda, ahol nincs is?...

Nem VAGY, hanem ÉS. Szerintem.

Egyébként ami szinén egyszerű ámde nagyszerű megoldás, hogy minden palackhelyet fel kell tölteni ha más nem üres palackkal. Mielőtt indul a hajó végignéznek a divedeck-en, ha nincs üres hely akkor mindnen búvár kijött a merülésről.
De bármi is a módszer, ha figyelmetlen a legénység vagy belesz*rós a búvár akkor nincs megoldás.

A bányász nagyon fegyelmezett ember és van aknásza. Aki figyel is erre.

Sziasztok!

Szerintem a bányászok módszere jó lehet. ők egy sorszámozott tábláról levesznek egy kicsi fém lapot a műszak végén
vissza akasztja a helyére. A hiányzó lapok tulajdonosa lenn van a bányában. Egy hajón szintén kivitelezhető, a túra elején
mindenki regisztrál majd kap egy számot amivel a túra végéig be azonosítható. Merüléskor leakasztja a saját számát, kijövetelkor vissza rakja a helyére . Szerintem ennyire egyszerű. Üdv:Barczi Gábor

:) á szep kepekre most innen ne szamits, folytatas az egyiptom topicban :)

Akkor várjuk a szép új képeket.:)
Mellesleg néha mi, búvárok is lazák vagyunk kicsit, de azért úgy vagyok vele, egy létszámellenőrzés, pláne kisebb csónakokon pár búvárral nem igényel atomtudóst.

Tééényleg, téged jól ottfelejtettünk!

francokat, en azota is itt vagyok a hajon :P :)

Táblával nem volt semmi gond, kivéve hogy mi találtuk ki és nem a guide, aki aztán szorgalmasan letörölte szép tisztára, legalábbis az elején. Aztán a végére azért elkezdett működni emlékeim szerint a dolog ...

Rsb dc túra, aug. Open deckben egyeztünk meg, és mivel a sok fotós kolbászol össze-vissza, volt egy tábla filccel, amire a párok :) felirják magukat amikor bemennek, és beirják mellé, amikor visszajönnek. Mi mentünk be első párként, felírtuk magunkat amikor bementünk, majd amikor kijöttünk, addigra már valaki a táblát letörölte, és nem is voltunk rajta, csak a többiek. Mindegy, nem vesztünk el. Én sem tudom, mi lenne a jó módszer, de a táblába vetett bizalmam elillant.

2001-ben ausztráliában már az volt a divat, ahogy jöttél fel a hajóra a lépcsőn szépen alákarmoltál egy papírt, hogy fent vagy a hajón és nem is mész vissza a vízbe. Ja meg mellé írtad a max mélységet és időt. Ahány arab téblábol a hajón, semmibe nem kerülne az egyik kezébe nyomni egy ellenőrző listát. Nem baj ha nem tud írni, olvasni, csak tartania kell és mindenki orra alá nyomni.

És a vezető mindig elsőként jön ki a vízből? Ilyet is láttam már, de nem túl gyakran...

Szerintem számolni a létránál kell, nem pedig a nagykönyvben, feltéve, ha az emberre van szükségünk nem pedig a szignójára.

Miben?

Affenét! Tapasztalt.

Naiva :)

Hogy-hogy mi a garancia? Attól vezető a vezető, hogy eléri a kitöltést, ammmán mindegy, hogy terrorral vagy humorral, de büntit vonna maga után. Pl.: Miattad nem tudott a hajó továbbmenni és keresni kellett? A következő merülésed ugrik. (Még akkor is ha fizetett érte, és nyaral stb. az életmentés nem játék, aszondom.) Utána biztos komolyabban veszik. A brífingen előre mindenkinek tudomására hozzák, amikor minden tunnnnivalót jól elmondanak, tök mindegy, hogy van-e anyázás miatta, na de hát nem én vagyok a vezető. :-))

A zodiákban mindig kellene lenni elég üzemanyagnak és tartalékviznek. Igaza volt az angol nőnek, hogy orditott.
A filctábla majdnem jó. Mert mi a garancia arra, hogy használják ? A vezetők nem voltak a helyzet magaslatán.
Zorronak és társának min. egy jutalomút járt volna. Mondjuk egy alaposabb társasággal.

Le a kalappal, nem semmi élmény lehetett.
Baráccság ide vagy oda, nem a barátodon múlt, hogy nem történt nagyobb baj, ezért mégis csak jár neki a tökönrugás. (Az összeszabdalt talpával fizetett?) A zodiákba ilyen előzmények után azért már illett volna vészfelszerelést vinni, urambocsá oxigénpalackot, ki tudja mit talál, ha egyáltalán megtalál benneteket.

Nem volna praktikus beüzemelni egy filctollas műanyag táblát, oszt merülés után egy falitáblán kipipálni a nevem mellett, hogy visszajöttem? Akkor nem kell egy egész hajót áttúrni a vezetőnek mindenkit ellenőrizve. Ki budin ül, ki napozik, szal nem könnyű egy hajón összeszámolni mindenkit, a tábla a legobb a decken. Asszem szabadalmaztatom... :-)

ez a búvárbalesetes fórumba való történet.. mi a teendő elveszés esetén...

Az volt , hogy egy nagyon jó barátom szervezte , vezette a túrát . Mint utóbb kiderült , kérdezte ő a többieket , hogy láttak-e minket ? Valaki mondta , hogy igen ( de azt elfelejtette mondani , hogy még a vízalatt ). Mivel csak mi voltunk fotósok, és sokat molyoltunk külön , nem ellenőrizte , hogy ténylegesen hol vagyunk.. Az is kiderült , hogy a hajón elromlott a rádió , már az induláskor sem volt jó !!!!  A barátom abban a pillanatban csónakba vágta magát 2 matrózzal és tök sötétben (!) visszatűztek a helyszínre . És odataláltak ! Aztán kimászott mezítlláb a reefre , és keresett minket . A lábát összevágták a korallok.. A lámpája fényét vettük észre , és jeleztünk nekik a hajóról. Mire odaértek , elfogyott a benzinük...:)) A zodiakban nem volt víz , az arabokon nem volt mentőmellény.. A megmentő hajónkon egy angol nő volt a vezető : úgy ordítozott a 120 kg barátommal , hogy én csak annyit mondtam neki a végén : jössz egy sörrel :)
Minket nem engedtek el , adtak vizet, benzint , mellényt , ők meg úgy tüztek el megszégyenülve, mint vert sereg.
Másnap találkozott a 2 hajó azon a helyen , ahol a megmentőink kezdték a merülést. Szóval nem tudtam rá haragudni. Úgy éreztem , nem történt semmi baj , kaland volt . És rákot sem kaptam :)

Kemény történet. Tényleg durva, amikor az ember csak vár, vár, vár. Nálunk csak egy lerobbant zodiac miatt volt hasonló élmény, de egy pár perc után nem volt annyira vicces lebegni a vízben, miközben a hullámok egyre közelebb vittek volna a zátonyhoz.
Le a kalappal a lélekjelenléted előtt. Nagy ötlet volt a vakuzás!

az kemény... remélem a korallokat nem tapostátok teljesen össze... :)))

hányszor kértek bocsánatot a hajótokon? vagy mit mondtak egyáltalán?

A merülés végén visszanavigáltam pont oda , ahol a hajó horgonyzott, de hajó nuku .. Felmentünk a felszinre , és az első érzés : halálfélelem , értetlenség . Láttuk a hajónkat kb. a látóhatár felénél távolodni . Adrenalin elindult , ahogy kell. Aztán azt vettem észre , hogy a nálam idősebb barátom teljesen bepánikolt . Na , ekkor nálam a segítő szándék , és valami védelmi érzés leállított minden mást . Csak azzal törődtem , hogy a társam megvédjem . Tudom , ez most hülyén hangzik , olyan supermanes , de ez az igazság . Ha ő nem parázik , akkor én üvöltöztem volna az életemért ! Szóval , mivel teljesen tisztában voltam a lehetséges következményekkel , minden úgy zajlott , ahogy a halálközeli dolgokat leírják : az életed lefut , a szeretteidre gondolsz , aztán beindul az életösztön . Igyekeztem megnyugtatni a barátom , miközben az agyam lázasan számolt : mikor veszik észre hogy elfelejtették a 2 "öreg" búvárt. Vacsoránál . Addig meg megy a hajó , mikor ér vissza , de nem , mert este a reefek között nagyhajó nem navigál ... Aztán kimásztunk a reef tetejére , ahol elég erős volt az áramlás . Levettük a cuccost , mindent kikötöztünk ( mindketten fotóztunk) az olomövek segítségével ( olmokat eldobtuk). Aztán tanácskoztunk : úszni , vagy nem úszni . Nem úszni , helyben maradni , ezt mondja minden könyv, mi is így döntöttünk . Én voltam a magasabb , én álltam fel egy magasabb koralldarabra , míg a társam tartott, aztán integetés az uszonyokkal a messziben álló hajóknak. Szóval lefoglaltak a teendők . Majd rájöttem , hogy van 2 vakum: ergó , a filmes gépet egykockás üzemmódra tettem , és bőszen villogtam a hajók felé . Kb. 2 órás vakuzás után , már erős alkonyatban : visszajelzés az egyik hajóról ( 3 volt ).Na az rohadt jó érzés volt , egyrészt a megmenekülés meleg érzése , másrészt az elégedettség , hogy jól csináltam , valami olyasmi , mint amikor az ősembernek sikerült tüzet gyújtani .
Aztán már a fedélzeten úgy bántak velünk , mint egy repülőszerencsétlenség túlélőivel . Mi meg mint kemény magyarok csak vigyorogtunk , és válogattunk az 5 ! különféle hőmérsékletű Kóla közül , némi pia mellett ( akkoriban az volt az egyik legdrágább hajó a vörösön ).

hú, ez az öt és fél óra elveszés nem lehetett gyenge. Kíváncsi lennék, mi zajlott le bennetek ezalatt. És utána.

Angolul . De előtte kaptál belőle magyar "ízelitőt" is :)
 

Az a házirend volt? Azt hittem, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata hollandul...

Amatór. Nem olvastad a házirendet, melynek értelmében  aki igénybeveszi a bázis szolgáltatásait, az elfogadja a házirendet is? Ki volt függesztve több helyen is.  Amúgy a ranglétrán előre léptem egyet, mivel "túléltelek" Titeket.:)

Majd meglátjuk, kinek lesz jobb ügyvédje? :P

Csitulj. Nem is vesztél el, mert megszámoltalak.:) Nem bakancs, hanem csizma. A saját butaságod miatt hagytad ott. Viszont kaptál neopren zoknit, hogy tudjál merülni. Akkor ott azért lelkendeztél, hogy az mennyivel jobb, mint a "bakancs". Ugrott a kártérités, Te vérpaci.:)

Igen a Submarine egy régi számában volt erről egy riport. De hogy ebből ilyen jó pénzt lehetett volna csinálni .. na megyek fejet verni a falba !

Miért, ennyi pénzből rengeteg újabb túrára lehet elutazni:P
Jut is eszembe, a legutolsó túrán a merülésvezető állandóan a sarkamban járt, ez lelkileg nagyon megviselt. Valamint nem figyelmeztettek a bázison, hogy nem raktam be a bakancsot a ládámba, emiatt kénytelen voltam zokniban merülni. A pánt meg feltörte a sarkamat:)

Azt hiszem, meg is jelent ez a történet. Az ember mindig azt hiszi, ilyen csak mással történhet.

Ugyan az , ami a cikkben volt , nem ellenőrizték a létszámot , és elmentek , amíg mi még merültünk . Egy másik hajóról jöttek értünk , amikor már sötétedett , és észrevették a vakuval leadott vészjelzéseket . annyi szerencsénk volt , hogy egy reef-re kimásztunk , ahol a térdünkig ért a víz. Láttunk más hajókat , elég messze , és gondolkodtam az úszáson , de jól döntöttem hogy mégse , mert amikor elindultak értünk zodiakkal , kb 15 perc alatt értek oda , de addigra már tök sötét volt . A saját hajónkról a mentésre érkező zodiak éjfélre ért oda , de addigra mi már kölcsön ruhában , jól bekajálva és ellátva lazulgattunk ..

Öt és fél órát voltál a tengeren? Azért az nem rövid idő, sőt elég durva élmény lehet. Elvitt az áramlás, és nem találtak meg, vagy csak simán elfelejtettek és ottmaradtál? Előbbi esetben tényleg nem szívózik az ember, de ha saját figyelmetlenségülből elmentek nélküled, hát amerika ide európa oda, én biza valószínűleg nem hagytam volna szó nélkül a dolgot.

Ó a fenébe ! Hogy annak idején ez nekem nem jutott eszembe ! Pedig pont 5 1/2 órát voltam egy barátommal egyedül ,mert otthagytak a vöröstengerben. Ehhez amerikaiul kell tudni gondolkodni . Persze az ember nem szúr ki a barátaival ... Mondjuk azt az érzést nem tudom elfelejteni , ahogy látom a hajót elmenni , majd eltünni a látóhatár mögött.

Nekünk több, mint fél óra volt egyszer... Ha időarányosan nézem, az is lehetne 2-300,000 dollár. Nem sok, de nem is olyan kevés.

Ja, tényleg. Emlékszem én is ott voltam. :-)))

Remélem, nem lesz ez "minta" a pénzkeresetre senkinek sem. Az érintett bázis pedig  tartani fog továbbképzést a merülésvezetőnek és a kapitánynak az utaslista kezeléséről. Mondjuk a merülőtársnak is járna egy t....rúgás.