Ej, ej .....

a pénz is élvezet, legalábbis áttételesen :)
viszont a cikkben szereplő delikvensek ha jól tudom fizettek az "élményért".
Egyszerűbb és élvezetesebb lett volna elkurvázni a pénzt...

Pénzért.:)

Az biztos, hogy a nyugisabb merülések nekem jobban bejönnek, mint a nagyon küzdelmesek.

Ebben mondjuk maximálisan igazad van. Mi a töknek merül aki nem élvezi?

Élvezze! Ez a legjobb az egészben.
Nem háborúzni, győzni kell.

Mit csináljon, aki majd' ötvenévesen kezdte? Azért én hajóra szállok alkalomadtán.

Aki húszévesen nem elég szép, harmincévesen nem elég erős, negyvenévesen nem elég okos, ötvenévesen nem elég gazdag, hatvanévesen nem elég bölcs, az már nem is lesz.  Aki negyvenévesen kezd búvárkodni az kerülje a nehézségeket. Önszántából. Valami sanda gyanúm támad magammal szemben, már hajóra sem szállok. Nem jelenti, hogy nem voltam hideg és zavaros vízben elég mélyen pont elégszer. Még leszek is. Tudomásul kell vennem, hogy soha de soha nem leszek olyan ügyes és fitt meg baromira f...a gyerek, mintha tíz évvel korábban kezdem a "merüléseket" palackkal.

Kórosak? :)

Ha a hideget, a mélységet, a korlátozott látótávot meg a roncsokat automatikusan kizáró oknak tekintenénk, eltűnne a merüléseim háromnegyede. Meg a változatosság.

Csak azt kell mondani :nem. Időben, valakinek. Hideg víz, roncs, mély, korosak vagyunk. Már az elvenné a kedvem, hogy egyetlen filmen sem láttam azt a fenenagy látótávolságot a dél-angliai vizekben. Nálam ez a hely nincs az első ötezerben.

Sajnos, időnként lehet hallani hasonló esetekről. Egyik kedves ismerősöm, még hosszú évekkel ezelőtt Horvátországban, egy helyi bázison végezte el az üdülőhelyi bázisokon szokásos, gyorstalapaló kezdő tanfolyamot. A három napos "alapos" képzést követő "kalandmerülések" valóban igen kalandosra sikeredtek, mivel egy alkalommal meg sem álltak 54 méteres mélységig! Szerencsére mindenki túlélte, és az "oktató" is szabadlábon maradt.( Ez utóbbi nem feltétlenül örömteli momentum! ) A mélymerülésekbe, még az erre feljogosító minősítési szint megszerzése esetén is ,csak fokozatosan célszerű bedolgoznia magát a búvárnak. Kifejezetten rossz kombináció nem megfelelő tapsztalattal nehéz, vagy nyomasztó körülmények között végrehajtani a mélymerülést. Ilyen lehet a hajóroncs is, amely nem mindig pozitív emóciókat ébreszt egyesekben ( kezdő roncsmerülő búvárhölgyeknél ez különösen gyakori jelenség ). Úgy gondolom, hogy a cikkben leírt esetben is hasonló folyamat játszódhatott le, a mentális megterhelés vezethetett a pánik helyzet kialakulásához. A merülésvezetőknek nagyon fontos, hogy felismerjék egy-egy csoporton belül, a tervezett merülés lehetséges pszichikai hatásait is.