vaaa, most elképzeltem azt az arcot akinek az orrára tervezték :)
nehéz lesz ma tovább dolgoznom...

Ja, jogos.
De a képen lévő is lehet, hogy orra volt gyártva, csak nagy a csajszi fejére???

én még olyat nem láttam ami a szájat takarta volna... dehát egyesekhez képest keveset éltem még :)

De sirály képek! Főleg az utolsó, ha jól látom a csajok nyomják a pumpát, amíg apu feszít! Hely a régi szép idők, amikor a nő még tudta mi a dolga! (viccelek, viccelek!)

 ..a modern mechanix blogon van egy csomó ilyen jópofa kép (google keresőben találtam)

zöld és szovjet?

Gyerekkoromban nekem is volt ilyen maszkom...

azért megnéztem volna mennyi ideig vigyorog a maszkban a hölgy, sztem a maszk térfogata összemérhető lehet a tüdejével (bár a tüdőket szemét módon nem mutatták)

A redóról találtam valahol, réges régen  egy hirt(dew inkább csak egy rövid utalást), hogy a 30-as évek vége felé ltalálta fel egy francia mérnök (NEM GAGNAM), csak éppen nem jelentette be és eltünt a háború borzalmaiban a feltaláló. :)

Köszönöm, kutatkodni is kellett némelyik részhez rendesen, ám szerencsére meglepően érdekes dolgokat találtam. Egyszer szerintem a reduktor-témának is szentelek egy hosszabb cikket.

A CAMARO cég is csinál egyedi igény szerinti ruhákat. :)

Szerintem azok a 80-as évekbeli ruhák barók, bár mostanábaban megint kezd előtérbe kerülni a divat a ruhák sőt minden felszerelésnél. Nem egy cég kezdett már el nőknek komplett set-et készíteni, ahol a ruhától a jacketen a reduktorig, sőt még az uszony is hasonló lányos színekben és stílusban van díszítve. Japánban meg ugye nagy divat, hogy magad tervezed meg a ruhád színét, panelenként kiválasztod milyen legyen. Szó se róla, kissé bosszantó is a sok egyforma ruha között kikeresni a sajátot egy szafarihajón.

A száraruhákhoz annyit hozzátennék, hogy egyes tipusokat  igencsak jól lehetett őket használni nagyobb mélységben is. Ezek voltak az  un. CV azaz állandó térfogatú ruhák.

Nagyon jó kis búvártörténeti összefoglaló! Csak kiegészítő érdekességként, az első búváruszony is francia találmány, amelyet Louis Ce Corlieu alkotott meg 1933-ban. Az első BCD-t pedig a "Kapitány",azaz Cousteau munkatársa, Frederick Dumas fejlesztette ki 1957-ben. Az 1940-es évek végén még annyira nem volt elterjedt a Cousteau-Gagnan féle légzőautomata, hogy pédául a másik világklasszis, Hans Hass 1949-es első, egyszemélyes vörös-tengeri expedícióján olyan Drager oxigénes újralégzőt használt, amit még  a II. világháborúban a német tengeralattjárósok mentőkészülékeként fejlesztettek ki. ( A Drager egyébként 1911-ben forgalmazta az első, kereskedelmi oxigénes újralégzőjét.)