amerre én jártam tengerpartokon, ott nem nagyon volt nyoma sem a búvárkodásnak, bár mi igyekeztünk kerülni a túristás helyeket. lehet felkapottabb heleken van valami. e mellett mi 1-3 naponta utaztunk tovább, így sok időm nem volt sehol lehetőség után kutatni.
egyszer találkoztam egy amerikai oktatóval, aki elkeserített. elmondása szerint csak saját cuccal lehet merülni. értsd palack, kompresszor. a látnivalókról se zengett ódákat, így hamar letettem a merülésről. volt kint más érdekes.

Amíg - bár fejenként jóval kevesebbet, mint egy amerikai - de nem állnak neki enni...

Aladárnak is tiszteletem, de bocs, a választ Mircinek szántam, üdv: Shark

A partvidék valóban mangróvemocsaras lapály, a parttól távolabbi szigetek zátonyok szépek. Az egyetlen bökkenő,
a búvár infrastruktúra teljes hiánya. Nem igen lehet hajóhoz jutni, bár lehet hogy most már más a helyzet. Én Bombay
fölött, a Juhu-beachtól északra, ahol kezd a part sziklássá válni próbálkoztam merüléssel, de nem igazán lett életem nagy emléke.

A két véglet. Láttam filmet óniszap szedőkről és a másikat az Andaman szigetekről.(az utóbbi arról híres, hogy rendszerint lenyilazzák a helybeliek a területükre tévedőt, az akkori miniszterelnök biztonságát sem tudták szavatolni - inkább nem ment oda)
A lakosokról. Tény, hogy a vallás ami alacsony szinten tarja a bűnözést. Volt vita, mert amerikai elemzők szerint 176 indiai gyereket nevelnek fel annyi ráfordítással (eszköz, tananyag, stb), mint egyetlen amerikait. Visszaszóltak: azzal az egy amerikaival van több gond. Nem?

6ásvadás járt arra, remélhetőleg ő is mesél majd kalandjairól :) Bár úgy tudom búvár az nem sok volt, vagy ami volt meg nem kimondottan kellemes.

Hát igen, azt hiszem meglepődnénk, ha egyszer ott tényleg tartanának egy valós népszámlálást. Ottjártunkkor felmerült ez a téma, és akkor volt valami pénzügyi szakció, ha kettőnél több gyerek volt a családban, de ezt senki nem tartotta be. Népszámláláskor a "felesleges" gyerekeket elküldték otthonról. Sajnos ezek a gyerekek később iskolába sem kerültek, mivel papíron nem is léteznek...

kiették a halakat. vannak hozzá elegen:(

Úgy kb. 10 évvel ezelőtt egy hosszabb kiránduláson beutaztuk India délnyugati részét, hosszan időztünk Keralában is. Akkor még szinte egyáltalán nem jártak arra külföldiek. Az egyetlen dolog, ami népszerű volt, a mocsárvidéken bambuszhajókon utazgatni. Kerala partvidékének nagy része a feltöltetlen Floridához hasonlít: nem tudni hol ér véget a mocsár és kezdődik a tenger...

A tengerparton sehol nem emlékszem korallos részekre (persze nem álltunk meg minden faluban), merülésről akkoriban szó sem lehetett, de sznorival több helyen körülnéztem, a látótáv feltünően rossz volt ott is, és megdöbbentően kihalt volt a víz. Valahogy nem ezt vártam egy trópusi tengertől. A parttól távolabb valóban vannak korallos szigetek, de ott nem voltunk.

A túrizmus egyéb területein sem okoz ez gondot, miért épp a búvár businessben zavarna be?

Kérdés, hogy kik fogják üzemeltetni a bázisokat?  Hogan tudják kezelni a nyitott "nyugati stilust" az elég erős kasztrendszeri beidegződésekkel szemben?

A rendkívül hosszú tengerpart ellenére, Indiában csak néhány partszakasz igazán alkalmas merülésekre. A legszebb és
ígéretesebb terület a szubkontinenstől viszonylag távoli Nicobar szigetcsoport, amely a legutóbbi időkig katonailag zárt
terület volt. A kontinensen a legjobb merülőhelyek talán Kerala államban találhatók. A Bengáli-öböl  ( India keleti part-
vidéke) a Gangesz hordalékbehordása miatt csak korlátozott lehetőségeket nyújt. Személyes tapasztalatom szerint, az
észak-nyugati partvidék, Bombay ( Mumbai) környéke is hasonló, zavaros, alig pár méteres látótávolságú víz, a homályból előbukkanó potenciális kockázatokkal ( bikacápa ). Keralában vannak szép korallos területek.