»» ««
  fórumok / Hírek fórumai / 2009-06-22 A bíróságon bukták az aranyat a kincsvadászok

A jól ismert amerikai cég vezetői csalódásukat fejezték az amerikai bíróság döntése utána.


Tovább a teljes cikk olvasásához.

A Fórum érdeklődés hiányában bezárt, már csak archívumként üzemel.


 35. Garfield33 2009 jún 24. 12:10  
Miért? A címben is benne van a vadászat...
 34. medve 2009 jún 24. 12:02  
ez azért csúnya volt, hüpp-hüpp
 33. medve 2009 jún 24. 12:02  
én az egészséges vadat nem bántom. olyannyira nem, hogy a legnagyobb baromságnak tartom a golyóérett trófeás vadat a szaporodási időszak elején kiemelni az állományból. ez nonszensz!
 32. medve 2009 jún 24. 12:01  
100%-ban egyet értek veled. tényleg! ja, és itt abba is hagyom még a billentés előtt:)
 31. Káplán 2009 jún 24. 11:52  
Szerinted tud célozni vagy felismeri? :)  Bocs, Medve
 30. Garfield33 2009 jún 24. 11:51  
Az egészségeset nem tudod eltalálni?   :-)
 29. Káplán 2009 jún 24. 11:51  
Medve. Azért érzed, hogy ez egy kcsit sántit. Ha nem lennénk, akkor a vadak nyugodtan élnének. Bár ez nem teljesen emberbaráti mondat és semmi köze az aranyhoz és a kincsvadászokhoz. S..be fognak bennünket billenteni ....
 28. medve 2009 jún 24. 11:48  
a vadkár annyiban az emberi tevékenység eredménye, hogy ha i) nem vennénk el a vad életterét, akkor a vad nem enné meg a gabonát; ii) ha az ember nem hozna olyan jogszabályt, hogy a vt-nek fizetnie kell a vadkárért akkor is, amikor a paraszt dierekt olyan helyre vet csemegekukoricát, ahol i) tudja, hogy nem is lenne megfelelő a termés; ii) tudja, hogy disznókonda vackolóhellye van a közelben. ami a természetes szelekciót illeti, igen, működne az a maga ütemében, de a baj az, hogy a vad életciklusa is felgyorsult, és a szociális stressz miatt sokkal gyakoribbak a fertőzéses, járványszerű betegségek, amik pont azért tudnak tarolni, mert beszűkült életéren él nagyjából ugyanannyi vad... szóval, a vadászat szükséges rossz.
 27. Káplán 2009 jún 24. 11:05  
Ha valamit kilősz és nem eszed meg, akkor azzal  az evolúciós motort  piszkálod. Mint már mondottam. A vadkár pedig az ember "ténykedésének" terméke.   A beteg, gyenge, törött lábú vad ügyét pedig a természetes szelekció elvégzi. Nem kell ahhoz az ember önkényes döntése. Mint megtért, volt vadász.
 26. medve 2009 jún 24. 10:50  
az igazság az, hogy én nem is fizetek a lövésért, mert az esetek 99%-ban beteg, gyenge, törtö lábú vadat lövök. az 1% meg vadkárelhárítás, tehát annyira sokat nem spórolnék... itt inkább az elvre próbáltam mutogatni...
 25. medve 2009 jún 24. 10:48  
ez szervezetlenül nem megy:)
 24. Garfield33 2009 jún 23. 20:42  
Esetleg ne lődd ki, akkor spórolsz egy csomó pénzt...
 23. aron5 2009 jún 23. 18:07  
csináld szervezetlenül és fizess nekem. akkor legalább én is jól járok. :)
 22. kovax 2009 jún 23. 17:25  
na az  van :-)
 21. medve 2009 jún 23. 17:20  
és lőn megvilágosodás:)
 20. kovax 2009 jún 23. 17:16  
és eljő a jeges (medve):-)
 19. medve 2009 jún 23. 17:11  
a medvehalászathoz először is végy egy jó nagy medvehálót...:)
 18. medve 2009 jún 23. 17:10  
ok., rendben, nem a rómaiak sara, de akkor ki volt az az elvetemült, aki kitalálta ezt a rendszert? és legfőképpen miért? milyen logika mentén?
 17. kovax 2009 jún 23. 16:21  
és mi van a medvevadászattal ? :-)
 16. békabúvár 2009 jún 23. 16:20  
Mehet, a római jog nem ismerte a halászati vagy vadászati jogot, így bárki bármilyen állatot kilőhetett elfoghatott (így lett külön, jövedelmező iparág az amfiteátrumi vadállat beszállítás a birodalom területén) stb. A birtokos ugyan tilthatta a birtokán a vadászatot, ám ha valaki ennek ellenére kilőtt egy vadat, az övé lett, és legfeljebb birtokkeresetet indíthatott ellene a tulajdonos, később ez máshogy lett, de erről már nem tehettek a rómaiak:) Gondolom ez egyfajta szociális védőháló volt, hogy ki mit elejt, egye meg:)
 15. medve 2009 jún 23. 16:10  
értem! bónuszkérdés mehet? mi a p. van a vaddal? soha nem fogom megérteni, és nem is vagyok hajlandó megérteni, hogy én etetem télen a vadat, én itatom nyáron a vadat, az mégis az államé, de ha szervezett formában lövöm ki, akkor a vadásztársaságnak fizetek...
 14. békabúvár 2009 jún 23. 15:37  
Igen, némi eltéréssel: alapvetően a telkeken található ásványvagyon a telek része volt, és kiaknázása a tulajdonos joga volt, viszont a IV.századtól egy császári rendelet az általános bányászatot már úgy határozta meg, hogy az lehetséges a tulajdonos engedélye nélkül is, azzal, hogy 1/10 a kitermelőé, 1/10 az államé és a többi a telektulajdonosé ezzel a telektuladonost gyakorlatilag a bányászat tűrésére lehetett kötelezni. A rómaiak is rájöttek a századok előrehaladtával, hogy adóztatni kell a "föld méhének kincseit" bár egyértelműen nem vették állami tulajdonba.Míg a kontinentális jogfejlődés során egyértelműen az ami a földben van az államé szemlélet került mindenütt előtérbe.
 13. medve 2009 jún 23. 14:57  
ez a bányakincs sztorija is? én úgy tudom, hogy a római jogban a bányakincs a só kivételével a telektulajdonosé. ellenben most asszem a kontinentális európában mindenütt az államé...
 12. békabúvár 2009 jún 23. 14:00  
Nem bonyolult, csak a mindenütt - legalább részben - igaz egzakt szabályozástól nagyon távol áll:)
 11. Káplán 2009 jún 23. 13:46  
A kérdés az, hogy meddig tudnánk Téged követni. :)

 10. békabúvár 2009 jún 23. 13:09  
Nincs mit, és a nemzetközi egyezmények hatályosulási problémáit még bele sem vettem:)
 9. Káplán 2009 jún 23. 13:03  
Köszönjük. Nem egyszerű a "vizes jog" :)
 8. békabúvár 2009 jún 23. 13:01  
Jessop cégét a feltárás után szétcincálta az angol adóhatóság...
 7. békabúvár 2009 jún 23. 12:55  
A római jog recepciója valóban erősen érvényesült az angolszász jogrendszerekben, de a tulajdonjogi igények érvényesíthetősége mellett érdekesen alakult a kincstalálás szabályozása is: a római jog szerint a "kincs olyan értékes ingó dolog amely emberemlékezetet meghaladó idő óta el volt rejtve, úgy, hogy tulajdonosa többé ki nem deríthető" (Paulus) A tuajdonszerzés felette az idők során változott, Hadrianusig a a kincset a telek részének tekintették. Hadrianus rendelete szerint a saját telekben talált kincs a találóé lett, az idegen telekben talált kincsen pedig fele-fele arányban keletkezett közös tulajdona a találónak és a telektulajdonosnak. Marcus Aurelius rendelete szerint azonban valamennyi talált kincs fele-fele illette a találót és az államot. Az utolsó római jogi rendelkezés a kérdésben Leo és Zeno császárok 474. évi rendelete volt, amely szerint a találó nem tarthatott igényt az egyébként neki járó részre, ha a telektulajdonos engedélye nélkül kutatott kincs után, vagy kutatás közben "varázseszközöket" használt. A Justinianusi kodifikációba már így kerültek be a kincstalálásra vonatkozó rendelkezések. Később ezek épültek be a jelenlegi angolszász típusú jogrendszerekbe, (gyönyörűen megjelenik szinte szó szerint pl. a dél-afrikai búrok által kodifikált jogban)míg a kontinentális jogfejlődés általában mindenütt kialakította a "régészeti lelet" fogalmát és az ebbe a körbe tartozó kincsek felett fenntartotta a kizárólagos állami tulajdonjogot. A jelen döntés azért érdekes, mert az amerikai bíróság eszerint elismerte a spanyol állam "kincstalálást" megelőző tulajdonjogát. A hajómentésért ésszerű időn belüli semit nem tevés keretében már szóba került az is, hogy azt is vizsgálni kell, hogy az adott korszakban megvoltak-e a hajómentés technikai feltételei az adott mélységben egyáltalán, így ezt már nem feltétlenül tekintik elmaradása esetén a tulajdonjogról való egyértelmű lemondásnak. Ami viszont szerintem azért örvendetes, mert így a régészeti lelőhelyeket kitermelő, vagy névleges ásatásokat tartó konzorciumok tevékenysége esetleg visszaszorulhat.
 6. medve 2009 jún 23. 10:26  
gondoltam, hogy van azért a dologban valami huhuhuhuncutság. ööö, izé, mi van a többi 34 rúddal? egyébként pétervárott voltunk a balti tengeri flotta múzeumában, ahol ki van téve egy tengeralattjáró rakományának néhány darabja. platina tömbök. állítólag azokat meg hollandok hozták fel a 70-es évek középtáján...
 5. shark 2009 jún 22. 17:00  
A nemzetközi vizeken ( általánosan elfogadott a  parttól számított 12,5 NM túli víztér, bár egyes országok nagyobb
területen is  próbálnak felségjogokat gyakorolni ) azt a szabályt alkalmazzák, ha az elsüllyedt hajó és/vagy a rakomány tulajdonosa(i) ésszerű időn belül semmit sem tesznek a hajómentésért, ezt úgy kell értelmezni, hogy le-
mondtak a tulajdonjogukról, és a találó szerez tulajdonjogot a roncson és rakományán is. Egyedül az a bökkenő, hogy ezt a szokásjogi gyakorlatot  sok ország megkérdőjelezi, főleg akkor, ha valaki kikaparta a gesztenyét, és megtalált
egy értékes roncsot. A rutinos kincsvadászok ezért mielőtt felfednék egy azonosított értékes roncs megtalálásának helyét, a szóba jöhető tulajdonosokkal kötnek koncessziós szerződést a rakomány mentésre. A leghíresebb eset az
HMS Edinburgh története. A cirkáló 1942-ben az oroszországi Murmanszkból Londonba tartott, az egyik bombakamrában 4,5 tonna színarannyal, amit a szovjetek küldtek a brit kormánynak, a háborús szállítások fejében.
1942 május 2-án három német romboló megtámadta, és elsüllyesztette nemzetközi vizeken a cirkálót. Keith Jessop és csapat megtalálta a roncsot, 1981-ben. A rakománymentés előt Jessop cége megállapodott mind a szovjet, mind a brit
kormánnyal, a tulajdonjogról. A megállapodás szerint Jessop cége a rakomány 45%-át kapta, a fennmaradó részen a
két kormány osztozott. jessop a 465 aranyrúdból 431-et hozott fel, amelynek értéke - akkori áron - meghaladta a
43 millió fontot.
 4. medve 2009 jún 22. 14:46  
ja, bocsesz, itt nem egyértelmű, hogy milyen felségvizen találták a cuccot. ha spanyolon, akkor az természetesen egy másik történet...
 3. medve 2009 jún 22. 14:45  
én azt nem értem, hogy ha elvileg nemzetközi vizen találsz egy elhagyott hajót, és azt Te szerválod be a kikötőbe, akkor az rakományostul együtt a tiéd. ha jól tudom. miért nincs ez így a kincsekkel vajh'? csak azért, mert azok víz alatt vannak?
 2. hopposztkopp 2009 jún 22. 13:51  
Ajog és az igazság édestestvérek. Mint Káin és Ábel. Úgy látszik mára csak a Káinok maradtak.:-((
 1. shark 2009 jún 22. 12:00  
A hajómentési jog fő problémája a tulajdonjoggal kapcsolatos elévülés kérdése. A legtöbb európai ország, így köztük
Spanyolország jogrendjében - a római jog hagyományainak megfelelően - a tulajdonjogi igények nem évülnek el, a
tulajdonos, vagy jogutódja elvileg korlátlan ideig felléphetnek követelésükkel. Az angolszász joggyakorlat ennél rugal-
masabb, és a találó igényét ismeri el szemben a tulajdonoséval, feltéve, hogy a tulajdonos elvárható időn belül nem tett semmit a hajómentés érdekében. Ez utóbbi gyakorlattal áll szemben a cikkben említett ítélet, és ennyiben újszerű.
Ha a roncs illetve a rakomány eredete megállapítható, a jogi problémák elkerülése céljából a legjobb, ha a felfedezők
illetve a leletmentést végzők szerződésben rögzítik a tulajdonossal illetve a jogutóddal azt, hogy ki milyen arányban
részesedik a megtalált kincseken.
Fórum v1.105 - © 2007-2018 Bunny

Merülőhelyek

Tiran, Woodhouse Reef

Egypt, Red Sea

1/2 db alapján:érdekes(átlag: 2.5) nehéz körülmények
max: 24m, látótáv: 10-25m , áramlás , driftes

napihajós megközelítésfal merülésnyílt vízi fajok korallos, trópusi élővilágteknős jelentős halraj nyílt vízben

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.
A fórumban leírtakért a divecenter.hu felelősséget nem vállal, az kizárólag a hozzászóló magánvéleménye.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés