A biztosítások rendszerint az extrémnek mondott (én a búvárkodást nem számítanám ide, nem így a biztosítók:) )tevékenységekre vonatkozó szerződési feltételek között azokat a körülményeket zárják ki a felelősségvállalásuk köréből, ahol általában ténylegesen bekövetkezhet a baj. A búvárbiztosításokra is igaz ez, ha alaposan elolvassuk az általam ismert néhány biztosítás szerződési feltételeit, akkor három lehetőség van: Az ember a szerződési feltételek szerint merül, és nem éri baj (egészségére váljon az ilyen búvárturné:)) . Az ember nem a szerződési feltételek szerint merül, baj éri, ám a körülmények úgy alakultak, hogy ezt le tudja tagadni (bukott a biztosító a szerződött biztosítási összegen) Az ember nem a szerződési feltételek szerint merült, nem tudja letagadni. (elbukta a biztosítását.)

Az még csak hagyján, hogy aki sokszázezer forintot kifizet egy egzotikus utazásért, az tekintélyes összegű biztosítást is bevállalhat nyugodtan. A baj ott kezdődik, amikor egyszer bajba kerülsz és megpróbálod érvényesíteni a biztosításod és kiderül, hogy ja, erre nem szól... meg arra se....

Ja aki olyan messzire mászkálnak annak van pénze. :)

hát igen, nem egyszerű. dehát erre lenne a politikus tartva, hogy globálisan átlássa a dolgokat.
Egyébként utasbiztosítás, anno új-zélandon egy svájci csaj lakott még a családnál ahol én, neki pl. nem kellett külön utasbiztosítás, mert az otthoni "TB" mindenhol biztosította. Nekem meg mivel 30 (vagy 3 hó?) napnál tovább voltam valami 70 rugó volt csak az utasbiztosításom az 5 hónapra, nem tudtam kedvezményest kötni.

Hát a külföldi dolgokat azért szerintem senki sehol nem fedezi. Az utasbiztosítás szerintem egy jól kalkulálható plusz kiadása az utazásnak, valahol ez rendben is van. A kérdés az, hogy az utazási biztosításnál megéri egy fix összegű biztosítást kínálni a cégnek, ami ezzel szemben a világ minden sarkán fedezi a drága kezeléseket is, a hazai TB miért működik máshogy?
A titok valahol ott van, hogy az egzotikus utakat vállaló emberek elég jól körbehatárolható réteg, életkorban is, anyagi helyzetben meg főleg. A magyar TB viszont a hajléktalantól a bankigazgatóig, a sportos huszonévesektől a daganatos beteg hetvenesekig mindent le kell(ene) hogy fedjen. Miközben mindenki jó szolgáltatást vár, a tévéből ömlik a sok csodatévő doktoros film a varázsmasinákkal, és persze úgy érezzük, hogy velünk kitolnak, mert a múltkor is a tévében, fél óra után hozták vissza az életbe az áldozatot, "csak ki kell ütni", stb. Szóval valahol akkor lehetne a TB-t rendbe tenni, ha tényleg konszenzus lenne abból, mi is az, amit elvárunk. Luxus? Csoda? Akkor az még drágább lesz. Akinek nincs, az ne kapjon semmit? És ha bárki állását veszi? Vagy idős, kisnyugdíjas szülő?
Bonyolult ez.

Nem szidunk pártot, csak globális anyázás folyik :) Bár búvárhoz kapcsolhatóan, hiszen egy jó rendszerben nem kéne azon agyalni, hogy gyöngyhalász vagy dan, esetleg más, meg ha külföldre megyek milyen utasbiztosítást kössek, hogy ne hagyjanak megdögleni egy vakbéllel, hanem nyugodt lehetnék, mert az egészségbiztosításom fedezi a költségeket, és még csak több pénzembe sem kerül, mint most.
De egyébként igen, politizálunk, de erről én tehetek ...

Azt szokták az orra alá dörgölni a számolgatós embereknek, hogy igen ám, de az egészségbiztosítás  a szolidaritási elven alapszik. Mindenki annyit fizet, amennyit csak a fizetése alapján fizethet, és mindeki annyit kap belőle, amit a betegségei miatt rá kell költeni. Nem bánom én, de akkor ne olyan szinvonalon tartsák az egész egészségügyi ellátó rendszert, mint amilyenen van.
Néhány évvel ezelőtt, amikor a már éppen 18 éves lányom manduláit vették ki, a gyerekkórház ragaszkodott hozzá, hogy ott történjen a műtét, és amikor két nappal a műtét után hazaadták a zárójelentésért majd a következő héten kellett bemenni. És láss csodát, a zárójelentés szerint a gyerekem  a következő hét eleján, 7 azaz hét nappal a műtét lett csak hazaengedve, és persze felvéve is a műtét előtti napon lett. Magyarán a kórház felvette utána a több napi ( 8 napi) kórházi ápolás, kezelés, és ellátás költségeit, de neki csak két napi kiadásba kezelésbe, gyógyszerbe stb. került.  Azaz a mi közösen befizetett pénzünket lopta meg a kórház, a mi segítségünkkel.

Csókolom, itt most illik politizálni, vagy éppencsak így sikerült?

Az a helyzet, hogy ebben az országban csak a pénz beszedés működik. De szolgáltatni senki nem akar a pénzedért. Így nem csodálkozom az általad tapasztaltakon.

Sajnos ez nem ilyen egyszerű...
Régebben volt egy súlyos betegségem, amiután 10 évet kell várni, hogy gyógyultnak nyilvánítsanak. Amikor láttam, hogy a magánosítás felé megy az egészségügy, a nyugdíjszámlám mellé kiegészítő egészség biztosítást is szerettem volna kötni, hogy ne legyen gond egy esetleges magánkórházi kezelés kifizetése. A 10-ből 9,5 év már letelt, és vittem orvosi papírt, hogy gyógyulttá nyilvánítottak. Ennek ellenére páros lábbal rúgtak ki a francba, azóta nem is próbálkoztam...

Friss kórházi élményem van... :-)
A bébivel való távozáskor a kezembe nyomtak egy elszámolást, miszerint 130e ft-ot igényel a kórház a tb-től, a négyésfél napos bentlétem, a szülés, az ellátás, a gyógyszerek, ultrahang, kaja stb után.
Szégyen leírni, de a paraszolvencia összege (szülész, szülésznő, csecsemősnővér stb) cirka ennyit tett ki.

Én úgy gondolom szintén a fenti egyszerű számtan alapján, hogy én sokkal jobban járnék a magánosítással, pedig nem vagyok "nagybeteg"...

Jelenleg minimálbér 69000ft, ennek az egészségügyhöz kapcsolt járuléka 26100ft, egy évben 313200Ft. Legalább 40 év szolg.idő után mehetsz nyugdíjba (vagy 60 éves kor), most eltekintve attól, hogy ez nőni fog, és ahogy nő az infláció a befizetések ez sem ennyi lesz, élete minimálbéres barátunktól 12.528.000ft folyik be. Ha ehez hozzávenném azt, hogy ez a pénz kamatozik, és évről évre többet fizetsz ... számold ki... Hol nem fizet az átlagember tízmilliókat, ha csak egy alap szorzással ennyi jön ki?

Most gondold el, ezt a pénz egy magánpénztári számlára érkezne, de mindenért fizetned kellene egy magán kézben lévő, ámde egymással versengő kórházpiacon. Minden dolgozónak kinyalnák a se**ét ennyi pénzért egy életen át. Én még nem sokat voltam kórházban, viszont nagyon sokáig nem minimálbéres voltam, sőt, most sem az vagyok, gondold el milyen ellátásom lenne, ha nem lenne a TB rendszer. Nem kéne búvárbiztosítás, utasbiztosítás, bárhol bármi bajom lenne, csengetne a biztosítóm. Na ennyit a politikáról és a számok varázsáról, meg arról, milyen jó is nekünk.

Az átlagember nem fizet ennyit, a munkabérből élő lehet, de sajnos az nem átlag.
Angliában sem fenékig tejfel az élet, múltkor volt egy film, hogy pl alergiavizsgálatra a csecsemővel több, mint 6 hónapot kellett várnia az átlag agol anyukának.
Ettől persze az itthoni kórháznak csúfolt vágóhíd se jó, de máshol sincs kolbászból a hotdog.

Gyanús vagy te nekem macsek. Nem vagy te TB közeli? :)

Egyébként meg csak úgy firkálgatunk. Hiszen jó ez így. Egy pár embernek biztos. :)

Gyerek, dekózgassatok, ne politizáljatok  :-)

Nem olvastad el a jogszabályt. A lényege az lett volna, hogy mindenkinek ugyanezt kellett volna kapnia a magánosított rendszerben (egységes biztosítási csomagok voltak, hogy a szegényebb befizetők pont ugyanazt kaphassák, mint a többiek), és a rászorulóknak szociális alapon kellett volna ugyanazt biztosítani, mint mindenki másnak. Végeredmény ugyanaz.
Azaz volt egy roppant érdekes paradoxon, amire senki nem tért ki. Elvileg a hét területi biztosító, noha ugyanazt a biztosítási csomagot kínálja, mégis nem ugyanaz, tehát az egyik vagy a másik lehetett volna eredményesebb, vagy hatékonyabb. Na ki az, aki azért választgat biztosítót, mert neki mindenképpen a lehető legjobb szolgáltatás kellene? Az, aki beteg. Kin bukik nagy pénzt a biztosító? A betegeken. Ebből következően vicces ugyan, de minden bizonnyal a legjobbnak mondott biztosító ment volna tönkre először, hiszen az a sok beteg, aki őket választja, jóval többe kerül, mint amit fejpénzként kaptak volna. (Mert a fejpénz is megegyezett volna, kortól, lakhelytől, szociális helyzettől függetlenül.) Szóval inkább mindenki adta volna a nagy generál vacak szolgáltatást, de hét intézményrendszert kellett volna fenntartani, hét Audi A8-as csúcsmenedzserrel, de többségi állami tulajdonú biztosítóval.
Nem vesztettél semmit ezzel a félrement reformmal. Viszont így talán el lehet kezdeni agyalni egy jobb megoldáson.

MIért fizetné a TB az életmentő gyógyszert, vagy a barokezelést? Átlag ember néhány tízmillánál több TB-t nem fizet az élete során, miért várná el, hogy kapjon érte valamit? Angoloknál nem jólét van, csak az adó és járulék pénzükért kapnak valami, a miénket meg benyeli a dög nagy gépezet. De hála a jó égnek nem szavaztuk meg a magánosítást, mert akkor véletlenül az aki fizet kapna valamit a pénzéért, aki meg csak élősködik az adófizetőkön esetleg kénytelen lenne munkát vállalni. De sz*r világ is lett volna, dejó, hogy elkerültük.

Na ez nálunk nem fordulhat elő. Hiszen az életmentő gyógyszereket sem fizeti már a TB lassan. A deko kamrás kezelés meg amolyan úri huncutság itthon. Luxus. Igaz számtalan betegség jobban gyógyul túlnyomás alatt. De úgyis olyan sok a magyar.

Ilyenkor irigylem az angolok jólétét.

Bár lehet, hogy nálunk nem kicsiben csalnak? Á szerintem dehogy....