Mel Fishert úttörő klasszikus jellegére való tekintettel talán nem illene kritizálni - mint például Cousteaut sem - de hogy amit tett az már abban a korszakban sem számított tudományos régészetnek, az biztos. A múzeuma így lett lelőhelyösszefüggések tisztázása nélküli tárgyak kiállítása. A vízalatti kulturális örökség védelméről szóló viták generálásában azonban kétségtelen szerepe volt, és tán ez legnagyobb érdeme:) A témakörben a legújabb hír, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság is készül aláírni a 2001-es UNESCO egyezményt, ugyanis a kiadott kutatási koncessziók számához képest meglehetősen kevés értékelhető dokumentáció készült, így besokalltak.

A viták nem szimplán a kulturalis örökség védelméről szóltak, Florida állam kapzsisága is benne volt a történetben. Ugyanis Mel Fisher a Fl. állammal kötött szerződés értelmében koncessziós díjat fizetett azért, h Florida vizeit kutatja, viszont ennek fejében amit talál az őt illete volna meg. Nyilván senki nem számított rá, h ekkora zsákmányra bukkan, uhogy a szerződés ellenére azon nyomban le is foglaltak mindent, mondván, h mind történelmileg mind anyagi vonzatát tekintve olyan értékes, h nem maradhat magántulajdonban. Mel beperelte először Florida majd a szövetségi államot, végül a legfelsőbb bíróság ítélete neki kedvezett. A megnyert per ellenére alkut ajánlott Floridának, h csinál egy múzeumot, ahol kiállítják a legértékesebb/legérdekesebb elemeit a feltárásnak, a maradék viszont saját kezében maradt. Így jött a létre a Mel Fisher múzeum Key Westen, ami mindenképp megér egy látogatást, ha valaki esetleg arra jár. Key West egyébként is fantasztikus hely tele spanyol ajkú bevándorlóval, gyarmati stílusú épületekkel, karibi hangulattal és van ott egy Hemingway ház is.
A kincsvadászatot viszont az Atocha feltárása óta eléggé leszabályozták, uhogy ki tudja ezzel érdemes-e próbálkozni.:-)