No comment...
http://stop.hu/articles/article.php?id=284873

Még egy ok, hogy ott legyek. :-)

DUPLÁnak üzenet: Jövő héten, szerdán este, a szokott helyen és időben tartok vetített képes előadást a Tengeri Són, " A nagy fehércápa felségvizein" címmel, a dél-afrikai False -Bay nagy fehér cápáiról, saját
felvételekkel.

Bocsi. DUPLA öröm, hogy félreértettelek. Idén nem lesz előadásod a Tengeri Són?

Dupla, nincs közöttünk vélemény eltérés. Nem tartom szerencsésnek én sem az etetést, különösen
a helyhez kötötten élő fajok ( mint amilyen a legtöbb szirtcápa ) esetében. Ezeknél az állatoknál lehet
kimutatni, hogy kialakul bennük az etetéssel kapcsolatos feltételes reflex, azaz  a búvárok megjelené-
sekor várják a potya zsákmányt. Más a helyzet a vándorló, illetve a nyílt vízi fajokkal, amelyek közül
számos faj ( mint pl. a makó, a kékcápa, vagy akár a nagy fehér ) nemcsak vadásznak, hanem dögöket
is esznek. Az utóbbi fajoknál a haltetem vízbelógatásával történő csalogatás - véleményem szerint - nem
változtatja meg az állat ösztöneit, és visekedési attitűdjeit. Brekkhez csatlakozva, magát a cápákkal történőmerülést tartom fanatsztikus búvárkalandnak, nem pedig az etetésüket !

totálisan ellenzem a dolgot,nem teljesen értem, hogy mi a fenének a felhajtás ezzel kapcsolatban marhaság elhúzni a  mézesmadzagot előttük napról napra és egyet értek azzal is, hogy bizony nagy hiba belenyúlni az étrendjükbe mert sajnálatos módon ténylegsen eljön az az idő amikor már nem biztos hogy képesek lesznek saját maguknak vadászni ha egyáltalán emlékeznek majd arra a fogalomra, hogy vadászat....

Ilyen egy "lógatós" cápaetetés Moorea-n, aznap nem túl éhes vendégekkel :

http://www.sportbuvar.hu/shark3.wmv

Szerintem Shark nem azt akarja mondani ezzel, hogy a cápaetetés lenne a legfantasztikusabb búvárkaland, hanem önmagában a cápás merülésről beszél.
Mindenesetre egyetértek mindazokkal, akik ellenzik a cápaetetést, hiszen nyilván minden olyan behatás, ami megváltoztatja az életkörülményeiket, kihat a viselkedésükre is.
Pláne, ha hozzászoknak az etetéshez, és ez a forrás egyszer vmilyen oknál fogva megszűnik, nem biztos, h természetes módon képesek lesznek megszerezni a fennmaradáshoz szükséges táplálékot a továbbiakban is.
Arról nem is beszélve, hogy nekünk búvároknak is az az igazán nagy kaland, ha teljesen véletlenszerűen, saját közegükben találkozhatunk a víz alatti élőlényekkel.
Bár nagyon sajnálom a szerencsétlenül járt búvárt, ez megint csak valami, amiért mi emberek vagyunk a felelősek!

Valaki pont Szudánból mutatott filmet cápaetetésről, aztán egy másik jelenetben meg a kíváncsi cápa akkor is túlságosan bizalmaskodó volt, amikor etetésről szó sem esett.

Élveztem a hozzászólásod, mint mindig, de hogy a cápaetetés lenne a legfantasztikusabb búvárkaland, azzal vitatkoznék. Egyszerűen  nem vagyok képes felfogni, hogy mi a fenéért kell mindenből cirkuszt csinálni. És tudós emberként gondolom nem vitatod, hogy bár nem szereplünk a természetes étlapjukon, de ha egyre több kulináris élményük kötődik közvetlenül búvárokhoz, az hát legalábis nem növeli a békés egymásmellett élés jövőbeni kilátásait. Mert azt gyanítom hogy eljő az idő, amikor akkor is ingyenkaját fognak kunyerálni (rekvirálni) ha mi azt a briefingen nem így dumáltuk meg.

Ez is azt mutatja sokan vagyunk. Sok a búvár, sokan etetnek cápát is. A nagyszámok törvénye értelmében igen is néha be kell csúszni egy élő falatnak is. Ja abban bízunk, hogy ez nem velünk történik meg. Ez csak hit kérdése és nem racionális gondolkodás eredménye.

Nem a te mondandódra értettem, hanem úgy általában, hogy ilyen helyzetben nincs "jó" meg "rossz" szolgáltató sajnos.

"...es ugy gondolom oket most nem igazan vigasztalja..."

Igazán nincs miről ítéletet mondani, hiszen sajnos itt egy ember életét vesztette, ez az elsődleges fontosságú és sajnos már megváltozhatatlan tény. Hogy az etetésről ki mit gondol, nos, shark itt szerencsére ír erről, és az is nyilvánvaló, hogy ennek vannak veszélyei. Én tudom, hogy egy fotós számára nagy lehetőség ha tíz centiről fotózhatja a cápát, és az biztos, hogy nagy kaland, de azért ragadozókról van szó. Nekem az is nagy élmény volt, amikor 20-30 méterre tőlem feltűnt egy cápa, nem jött közel, nem láttam, ahogy megcsócsál valamit, de azért meg tudom érteni azt, aki többet akar látni. Részvétem az osztrák búvártárs a családjának, és úgy gondolom, őket most nem igazán vigasztalja, hogy Abernathy cége nagyon profi, és számukra első a biztonság...

A ketrec nélküli merülések kockázatának mértékét, nemcsak az etetés, hanem a csalizás módszere, a látótávolság és a búvárok viselkedése egyaránt befolyásolja. A Bahama-szigeteki operátorok -egyedülálló
módon - a kézből etetés technikáját alkalmazzák. Jellemzően a karibi szirtcápák ( Carcharhinus perezi ) az
"ügyfeleik" és a közvetlen testi kontaktus jelentősen megnöveli a harapás kockázatát, még ettől az egyébként
unoffenzív fajtól is. Az etetés elterjedtebb és kevésbbé kockázatos módszere a búvároktól távolabb lelógatott
csalira haraptatás. Ha jó a látótávolság, a búvárok nyugodtak, egyhelyben , szorosan egymás mellett marad-
nak, nem hadonásznak, úgy minimális a harapás veszélye. Etetés nélküli  cápás merüléseken az elsődleges
szempont az elfogadható látótávolság. Általános tapasztalat szerint legalább nyolc méter kell hogy legyen a
vizibilitás.Számos merülésen tapasztaltam, hogy jó látótávolság mellett a hírhedt bikacápák ( Carcharinus leu-
cas), vagy a tigris ( Galocerdo cuvier ) is óvatosan viselkedik a búvárok csoportjával szemben. Persze, aki rá-
szánja magát erre a -véleményem szerint legfantasztikusabb - búvárkalandra, tisztába kell lennie azzal, hogy a nyílt vízi cápás merülés bizonyos kockázattal együttjáró  tevékenység.

igy van, nem is hibaztatja senki a capakat. sot. altalaban mindenhol hozzateszik (kiveve bulvart) hogy vadon elo allatok, a sajat kozegukben, stb, stb. nagy jo hire van a hajonak amelyen a baleset tortent es nagy felbolydulast keltett az eset. az nyilvanvalo, h a lapok raugranak, de szerencsere egy reszuk mar esznel van es nem eszetlen ostobasagokat ir. de ehhez az is kell, hogy annak a szemelynek, akinek kiadtak, h azonnal faragjon hirt a dologbol meglegyenek a megfelelo forrasai. ezt probaljak megteremteni azok a tobbnyire fotosok, akik palyafutasuk soran sokat megfordultak a shear wateren, tobbet olvashattok az ugyrol (es objektivebben mint egy napilaban, legalabbis tobb hozzaertessel amde ketsegtelenul szemelyes szalakkal) a wetpixel.com-on.

Mire számítottak mégis? Ha elég sokáig etetgetünk ragadozókat, előbb-utóbb valakit megharapnak. Igaz ez minden ragadozóra kutyától a krokodilig. NEM A CÁPA A HIBÁS! Több tiszteletet érdemelnek az állatok, ezt tessék mindenkinek tudomásul venni!
Jelzem, itt is beigazolódott, hogy nem "ette meg" a cápa, hanem elvérzett a korházba szállítás közben a sérült.

Nagy számok törvénye alapján azért ez előbb-utóbb várható volt.

Ügy tűnik most már nem csak az elmélet, hanem egyre inkább a gyakorlat is igazolja, hogy az a cápa, amelyik a kezedből eszik, előbb-utóbb a lábadból is fog...