nem mondtál zöldet! én emléxem olyan sznorira a '80-as évekből, aminek a végén valami kosárban pinyólabda volt, ami elzárta a sznorit, ha vízszint alá merültél, és felemelkedett, ha a sznoriba fújtál ki. vissza lehetne hozni:))

Kötelező társsznorizás? Vizsgához kötve? Miért ne mindjárt társfördőzés és homokvár-építés!:-P

Jah, vagyeszembe jutott egy másik megoldás. Ne sznorizzon egyedül :)

Rájadásul oktatóként?!
Oh, tempora, oh, mores...ahogy Garf mondaná, ha szóbaállna még velem!:-P

Mondjuk lehetne olyan, hogy a légcsövére kis zászlócskát, vagymit szerelünk és akkor látni, ha kifúj!
Mint azok a kis vicces figurák, amit levegővel fújnak és táncol...lehet DAN-os it, csak lebegjen!

örülünk, hogy újra köztünk vagy:)

Volt már erről hírünk, ugyebár ...
A sznorizós történet elgondolkoztató, tényleg rohadtul nem feltűnő ha sznorizás közben valaki meghal, mert az ember órákig fejjel lefele mozdulatlanul lebeg a víz tetején akkor is, ha csak gyönyörködik a lenti világban - élve.
Nem is tudom erre milyen megoldást lehetne találni, mármint hogy látszódjon az illető éle vagy sem.

Meg az jutott eszembe, hogy az egyik kollégámról kiderült, hogy stikában lejárogat 50méterekre egyedül :-o hát bzmg. jó, feltűnt úgy 1 éve, annyi, hogy a housereef clean up -kor mindig elkolbászolt tőlünk, és szóltunk is neki,stb...na de ahol szemetet szedünk általában 6m mély.

de onnan derült ki, hogy a kolléganőmmel, aki tapasztalt oktató, mertültek egy tervezett, mondjuk 50-est (negyvenakármennyit, nem emlékszem), és a srác barátnője bepipult, hogy minek viszik mélyre a pasját, mert mindig ezt csinálja egyedül is... kb egy éve!!!! erre mit mondjak... addig jár a korsó a kútra....

hát ez legalább tevezett merülés volt, tapasztalt mélymerülő oktatóval, aki nem ismerte uyan az előzményeket, csak az lett a gyanús, hogy 8 perc dekót számolt, és a computer is, addig a srácnak a computer kb 40percet.. ez talán lehetett a sorozatos, pl előző napi mélymerülések miatt, gondolom, (hiszen ha megerőltető a munka, sok a merülés akkor pár nap után pl csak tíz percet engedélyez a computer kb tízméteren aztán sípol veszettül :-I  (ilyenkor jön pár nap szabi))

na de mindegy is, durva, basszus, nagyon.. biztos valamilyen pszichés oka van. normális ember nem csinál ilyet.

ja, és megoldani simán meg lehet, ugrik a vendégekkel, általában senkinek nem kell guide, ha egyszerre megy 10-15 vagy akárhány búvár mindenfelé, simán meg lehet lépni észrevétlenül. hiszen mindenki a merülőtársára figyel, gondolom, a többi búvárra, akikkel nem is egyfelé menne, azokra nem.

nálunk olyan volt, hogy a fazon szívrohamot kapott sznorizás közben és meghalt szegény. senki nem vette észre, mert ugye vitték a hullámok, és úgy nézett ki, hogy úszkál :-S mire észrevette a családja, két órával később, és ment a kollégám segíteni, hát adigra már mindegy volt.

Kivéve, ha benne vagy, mert akkor már igen!:-P

Jajaj, akkor értem már, hogy miért rakódik rám már az is, ha szakácsblogokat olvasok....

Megyek  és Norbi meg Réka kazettákat nézek. ( bár a kelt kalács meg a malac-sült, sitrommal a szájában sokkal nagyobb esztétikai élmény mint a fenti előtornázó mosolya)

Akkor én egy igazi testépítő vagyok. Amennyit én gondoltam a mozgásra...

Vasmacs, britt tudósok megmondták a tutit. Ha csinálod a tornát, az 100 % izomépítés, ha nézed, az kb. 30 %-os, ha csak gondolsz rá, és végigveszed alaposan a gyakorlatot az elmédben, az is 10-20 %-os izomfejlesztésnek felel meg. Esküszöm ezt olvastam! Úgyhogy hajrá!

csak arra gondoltam, hogy még a fekvőtámaszos téma is érdekesebb, mint hogy jó dolog-e égve meghalni.

Ez csúsztatás. A zodiak már határeset. Nincs teljesen vizben.

Lehetne. De ez itt a balasetes, tehát egyenlőre több az ápoló mint az ápolt.

Én is kipróbáltam azt az ötven fekvőtámaszt, de negyven után az asszony szólt, hogy inkább ő szeretne felül lenni...

Kezd halálhangulatom lenni... nincs valami konstruktívabb téma?

Az égés.

Mondhatnám lehet választani: ötven fekvő, vagy ötven szilvásgombóc, vagy ötven ezerhetes lány. A lényeg: sok. Szinte sokk.  Ali Babára csak negyven jutott, de valami Heraklész nevű nyápic görög ficsúr elbírt ötvennel. Királylányból. (vagy nem tudott számolni, mint én)

Vagy mint régen katonáéknál a testesebbek kötelet másznak  - ötmétert, négy másodperc és függőlegesen fel , a girhesek meg nyolcvanat fekvenyomnak negyvenszer. .-))

És mi a legrosszabb?

Pedig vannak akik esküsznek a hasznosságára. Gyerekként jártam birkózni. Ott a légzőgyakorlat az ötmásodperces leosztásban volt. Ötm. beszív, öt benntart, öt kifúj, ötig nem vesz levegőt.  Közben ugri-bugri. A harmadik perc után többen az ájulás szélén voltak. Ma már nem bírnám ki. Igaz már a piorettezést sem tudom, szerencse itt nem is kell.

A fulladás a második legrosszabb halálnem. Majdnem bármit  megtennék, hogy elkerüljem. Inkább bármit.

És ráadásul ebből 3 órát víz alatt voltam. (Könnyítésnek)

A Bálna még vízben is nehéz.
Legalábbis erről meséltek a szudáni zodiacosok, miután visszatértek a sérvműtétről.

Délután 2-től összehoztál 40 felvőtámaszt? Nem is rossz, a te korodban.

Simán. Veled együtt, sőt még egy palack is lehet a hátamon.  Mindezt egy medence alján... :-)

"Távol álljon tőlem, hogy megsértselek"
Jujj.. csak nem beteg vagy? :-)))
Kipróbáltam. 40-ig simán ment, onnan a maradék 10 már messze nem olyan tempóban. Most éppen levegőt próbálok venni...
Erről jut eszembe, hopposztkopp korábban felvetette, hogy általában éppen üres tüdővel derül ki, hogy elfogyott a levegő, és ez nem annyira hasznos. Délután az uszodában egy mély lélegzet után nem volt nehéz a 25 métert leúszni komplett cuccban, mindezt úgy eljátszva, hogy kifújtam a levegőt, pár méterrel a medence vége előtt már gond volt.

ugyan már 50 fekvőtámasz nem téma. én életem során már vagy 100at is megcsináltam. összesen.
mondjuk azt nem értem, hogy a fekvőtámasznak mi köze a merüléshez, mert ha 2 órán belül futod a maratont, annak igen.

Én meg majd nézem, és akkor nekem is ment:-)?

De jó. Ha velem is megy akkor nekem is megy? :)

Távol álljon tőlem, hogy megsértselek (vagy nem?), de megnézném azt az 50 fekvőtámaszt.
És ha véletlenül mégis menne, akkor - ahogy a reklámban - nehezítésnek ültessük rád Kékbálnát.

Egyet? Ötven a fejadag!:)

Gauchónak meg itt lennék én....:)

Szőnyegbolt? Kisállatkereskedés? Keleti pályaudvar?

Fekvőtámasz nem gond, kard is beszerezhető, de hol a fenében találok egy perzsát a ma délutáni uszodai oktatáshoz? :-))

Csupán azt akartam sugallni, hogy a pánikból már nem jössz ki egyedül. Attól az ami, hogy kezelhetetlen. Pont az nem tudja mit csinál aki benne van.
Nagyon vékony a határ. A hülyék nem félnek, nem is pánikolnak.

Ami szerintem segítene, mesélni egy történetet. Mindenkinek. Mondjuk a maratóni csatáról. Hány perzsa halt meg ott? Huszonezer, meg aki a tengerbe szorult. Hány athéni és spártai hoplita összesen? Pontosan kettőszáztizenheten. Tehát minden görögnek ötven perzsát meg kellett ölnie mielőtt ... Nos ez a különbség a képzett és a szedett-vetett között.
Igaz ez a búvárokra is. Sokan még ötven fekvőtámaszt sem tudnak, nem hogy perzsát... Ha nem tetszik tessék változtatni rajta. Mérjük fel a képességeinket, ahhoz vállaljunk dolgokat. Erőn felül semmit. Csak tudjuk mennyi az erő. Tanulunk,gyakorolunk,okosodunk. Aki elszáll vége. A víz nem barátom. Csak én szeretem.

Mit, a Halotti maszkját? Ötezer éven át működött, akkor még tudták, mi a minőség...ezt utánozd!:-D

Tuthankamon is onnan vette ;-)

Te is híres egyiptomi maszk gyártóktól veszel maszkot. :D

Ezen a nyugalmon sokat filóztam én is. Meg is fogadtam, hogy ha megfulladás alatt állok halálosan nyugodt leszek. Csak a nyugalomban van annyi tartalék, hogy még sem fogok kinyúlni. Hülyén hangzik. Szerintem a nyugalomban van esély. A pánik bizonyos esetekben a biztos vég.

Na ez az amiért minden lépésre figyelek, ha már elutaztam jó messze. Minden percet élvezni akarok. De ez nem eszetlen duhajkodást jelent, mégha jelen esetben erről szó sincs.

nekem az első pár merülésem végig pánikban telt. folyamatosan légszomj kínozott, fájt a fejem is, nem tudtam élvezni a merülést. aztán a merülőtársam megmutatta, hogy minimumra volt állítva a reduktornál valami és nagy erővel lehetett csak szívni. beállította és onnantól kezdve szerettem meg igazán a merülést :)

második pánik: maszkürítésnél benyeltem a vizet és 6-8méterről fellőtttem. az oktató feljött utánam, és kérdezte, hogy na most mi lesz. mondtam, hogy sorry megyek vissza, megcsinálom újra. megcsináltam. utána Egyiptomban sikerült vennem egy abszolút rossz maszkot, amiből 5 percenként kellett üríteni a vizet. gyakorlásnak jó volt.

ezután volt még Egyiptomban a 800m-es fal lefelé, de ott nem pánikoltam, inkább nyomasztó volt, aztán megnyugtattam magam, hogy egyméteres vízben ugyanolyan jól meg lehet fulladni.

érdekes, hogy amúgy jó úszó vagyok és búvárcucc nélkül teljesen biztonságosan érzem magam a vízben, akárhány kilométer van alattam, de valahogy merülve más.

Thistlegorm: több merülésünk is volt, szerencsére az elsőnél csak kóstolgattuk, és ott el is döntöttem, hogy nekem bőven elég volt, a szűk folyosók nem nekem valók. egyébként roncsoknál, barlangokban amikor szűken egymás után megyünk, azt én nagyon veszélyesnek tartom. ott romlik el valami, ott pánikol valaki, a többieket is simán veszélybe sodorhatja és alig férnek hozzá....

fura, hogy először azt gondoltam, éjszakain fogok a legjobban félni, de valahogy az volt a legmegnyugtatóbb...

De, mégis azt mondom, hogy a másodikat "megfogtam". A Blue Hole-nál merültünk, helyesebben a Bells-nél mentünk le a hasadékban, és a Blue H-ban jöttünk ki. A teljes cuccban a tűző napon végigcaplatás után nagyon ideges voltam, most a kedvedért kikerestem, 18. merülésem volt, ha a vizsgás merüléseket nem számítom. Nagyon stresszes voltam az ezer rémtörténettől amit a BH-ról hallottam, meg látva a holtak tábláit, meg a bemenéstől is, hogy leülünk a sziklára, ott vesszük fel az uszonyt, a szűk hasadékban. Sosem láttam még ilyet, izgultam, hisz sült kezdő voltam.
Megbeszéltük, hogy lemegyünk 10-15 méterre, hogy fölöttünk is tudjanak ereszkedni a hasadékban, én kb. a 3. lehettem a sorban, a DM várt lent bennünket. Már merülés közben éreztem, hogy szapora a pulzusom és kezdem kapkodni a levegőt. Emlékezve (!), hogy lassan, nyugodtan kéne lélegeznem, szépen megálltam a mondott mélységben, két ujjal megtámaszkodtam egy sziklán, és próbáltam lassan lélegezni. A határán voltam, hogy elengedem a pánikot, vagy nem gondolok a fölöttem lévő víztömegre, a halottakra, csak arra, hogy VAN IDőM cselekedni, van levegőm és csak le kell lassulnom. És sikerült, és életem egyik legnagyobb győzelmének éreztem, aki nem élt át görcsös levegőért küzdő pánikot, lehet, hogy túlzásnak érzi, pedig nem az. Nem tudom mennyi idő, talán egy perc is volt, közben a DM szemmel tartott kb. 3-4 méterről, jeleztem neki, hogy ok, és gyönyörű merülés volt.
Igen, ez alapján azt hiszem, hogy kezelhető. Éreztem azt a másodpercet, ahol eldőlt, hogy melyik irányba megyek, pánik vagy megpróbálom a higgadt utat, hátha sikerül. A pánik szerintem nem azonnal jön, van előzménye, van kifutása, és talán azt kell megtanulnunk felismerni. Ezt a pillanatot. Akkor tanultam meg, amit kezdőként nem tud az ember, hogy VAN IDő! Amire te azt mondod, van megoldás, asszem ugyanarra gondolunk. Kezdőként én még emlékszem minden olyan gyorsnak tűnt. Haladni is kell, kezelni a mellényt, üríteni a maszkot, megtalálni a fenékszelepet, vagy az inflátort, meg miért tekeredik el ez a fránya öv, meg miért lett ilyen nagy a mellény stb. stb. Semmire sincs időd kezdőként, úgy érzed, ez a nagy fordulat, mikor egyszercsak van idő mindenre, minden a helyén van rajtad, ösztönösen megy a kezed a leeresztő gombra, vagy játszol a lélegzeteddel és csak mozdulattal emelkedsz, stb. Velem ez itt történt meg. A "Van idő" érzés, talán ez az ellenpontja a pániknak, nem lehet?

Van akinek van rá hajlama. Mármint a pánikba esésre. Ne mond, hogy megfogtad a másodikat. Azt hihetik, hogy kezelhető. Márpedig a pánikon már nem tudsz úrrá lenni. Az a vég.
Amit tenni lehet. Gyújtani az erősen stresszes állapotot a végsőkig. Tudatosítani kellene a búvárokkal, baj esetén is van megoldás. Nem könnyű, de vagy "nyugton" maradsz két percig, vagy megpusztulsz tízmásodperc alatt. A tudás és tapasztalat néha megmenthet.

Amikor tengerre megyek mindig csinálok - még ruha nélkül -  egy-egy bukfencet hátrafelé a vízben nyitott szemmel. Csíp és az orrom is úgy telemegy, hogy az már borzasztó, egyenesen...

A vizet szívni nem élmény. Fuldokolni sem. Ha belassítod az agyad, már nyertél. Remélem nem a "levegőbe" beszélek.
A nagyszámok törvénye alapján mindenki kerül helyzetbe. Adott példánál köhögnék az inflátorba amíg el nem érem a felszínt, vagy mindent ledobva fel és lassan kifúj, még akkor is ha már semmi sincs. Vagy nyelem lassan a vizet, mert addig nem kínoz a fulladás, majd kijön, ha nyertem. Szükség hozta, negyvenről felröpültem a párommal. Nagy szerencse és nyugival visszamentünk.

Ha engedek a "pániknak" már soha többé nem írok ide semmit.

"De kinek higgyen az ember, ha nem az oktatónak...."   Hát a józan eszének.
Találkoztam már a hajóról "lemaradó" búvárokkal. Szombati napon történt. Kérdésemre elmondták, hogy péntek délelőtt utaztak le az Adriára alapfokú vizsgára . Délután 3 sekély merülés (6-8 méter) az öbölben és meg is volt az OWD vizsga. Szombaton a meglehetősen viharos tengeren hajóztak volna ki, roncshoz (40 méter), NITROX-al.
Valaki jó bulinak/biznisznek  tarthatta egyszerre "letudni" a roncs és NITROX merüléseket 3 merüléses kezdőkkel.
Hallgattak a józan eszükre és "lemaradtak".  Egy másik, teljesen idegen  Oktató (magyar) elvitte a csapatával együtt merülni őket. Nem pénzért. Szolidaritásból.

Hát igen, ez lenne az ideális állapot. De el tudod ezt képzelni egy napi kihajózásnál? A DM nem pszichológus, hogy felmérje a temperamentumokat. Itt lép be a képbe, hogy mindenkinek az önrendelkezési képességét kéne olyan szintre emelni, ami kezdőként sajna kevés búvárban van meg. Vagyis nem megfelelő guide-al nem menni, ha a megbeszéltektől eltér, mélyebbre megy, nem figyel, akkor magam feljebb és biztonságosabban merülök. Ezt sajnos én sem mertem így tenni az elején. Bíztam az oktató minősítésű DM-ben, ha azt mondja, hogy nem gond 6. merülésen 40 méterre menni, falat merülni, 800 m alattad, akkor hittem neki. Mert barom voltam. És mert nem mertem nemet mondani, bátortalan kísérletemre, hogy nem ezt tanultuk, csak legyintés és röhögés volt a válasz, és még hülyének is éreztem magam. No comment.
De kinek higgyen az ember, ha nem az oktatónak az 1000 valahány merülésével?
Az első pánikom is tanulságos volt, már leírtam ide, nem ismétlem meg, de egy pillanat műve, hogy egyszercsak nem tudsz gondolkodni, beszűkül a tudatod, bár tudod, hogy nem kéne pánikolnod, ha kitört, már nem tudod megállítani könnyen...Mikor vízzel kevert levegőt lélegzel be, hiába üvöltik, hogy lassan lélegezz, vagy ha hiperventillálsz, és azt mondják lassan lélegezz, a felszínen történt, a kb.10. merülésemen évekkel ezelőtt, de máig emlékszem, arra gondoltam, hogy kapja be, könnyű ezt mondani, de hiába veszem, nem jön be a levegő. Pedig már felszínen voltunk, de emlékszem a kényszeres görcsre, ahogy levegőt akarok venni, olyan erősen, hogy ettől már nem is bírok lélegezni, elég rémes.
A második pánikom már meg tudtam fogni, nem tört ki, emlékezve az elsőre. Ezért Kékbálnával értek nagyon egyet, hogy mindig önmagáért felel elsősorban az ember, s ha magára vigyáz, avval a társára is vigyáz egyben. Tehát az önmentés is nagyon fontos része, én ezt tapasztaltam meg a saját bőrömön, mielőtt a buddy-ra hagyatkoznánk.

igazából a párokat valahogy mindig úgy kéne összeválogatni, hogy nemcsak tudásban, hanem temperamentumban is kiegészítsék egymást. hiába profi valakinek a merülőtársa, ha olyan izgága, hogy állandóan elcsászkál. valaki említette a fotós állatfajt (én is ez lennék), oda külön türelmes buddy kell... és két parás embert sem jó összerakni. persze ehhez külön pszichológus kéne :(

egyetérve Vikkel, nekem is minden merülésnél az volt a tapasztalatom, hogy a DM megkért minket, hogy még jóval a minimum előtt szóljunk és időnként körbejártak, igaz nekem csak adriai, hurghadai és sharm el sheiki DM-ekhez volt szerencsém.

sajnos legtöbbször egy tragédia kell ahhoz, hogy az emberek visszatérjenek az extra óvatossághoz...

lehet, hogy a búvárkodás a lusták sportja is, de az lenne a legjobb, ha a legjobban magukat ismerők sportja is lenne... én tudom magamról, hogy enyhe klausztofóbiám van, tehát nem megyek be barlangba és a hajóroncsoknak is csak a tágasabb helyeire.

Akkor talán ideillik a búvár története, aki 2 hetes hajóstúrán vett részt februárban az Egyenlitő környékén.
Első nap sznorizás, fürdőruhában. Háta ROMMÁ égve. 1 hét lábadozás a kabinban. A 2. hét első napja, "telilábas" landolás egy sünön. 1 hét lábadozás. Gyorsan "eltelt" a 2 hete. Jól megismerte a végére a kabinját.

sőt, ha még lehet fokozni, láttam egy barátnőmet pecsenyévé égni (élete első) sznorizása közben, helyesebben én már pecsenyeként láttam, nem voltam vele, kiderült, hogy a búvárhajón senki nem figyelmeztette, hogy legalább egy hosszú pólót vegyen fel, mert csúnyán megéghet. Napokig ülni, feküdni, járni is alig bírt. Meg a sós víz is szétmarta az égést. Brrrrr.

Teljesen így van, a sznorizás sem örökélet-garancia. El lehet sodródni, a hullámzás nekivághatja a sznorist a szikláknak, sokkal jobban ki vannak téve a vízijárművek gázolásának, stb.