Én is az együtt sírunk, együtt nevetünk elvet szeretem követni. Csak nem mindig alakul így a dolog, és ennek ezer oka lehet. Pl. a DM valamiért úgy gondolja, hogy aki 80-90 barral jön fel 50 perc után, pedig még maradhatott volna, az meg fogja verni, ezért velük lennmaradt, a fogyó levegőjűt meg felküldi. Jószándék, pokolba vezető út... tudod.

A másik (szerintem) gyakori eset az, hogy túl nagy a csoport. Egy normális csoport 3-4 vendég meg a DM, esetleg 5-6. De mondjuk úszik mögötte 11 búvár, borzasztóan nagy a szórás tudásban, tapasztalatban. És azért tényleg megverik a DM-et, ha 33 perc után kell feljönni 100 barral. Szóval mást nem nagyon tud kitalálni. A jó megoldás az, hogy a merülést elviszi a hajóhoz, kevés levegőjűek fel, megnézi ahogy kimásznak, a többiekkel pedig mehet a folytatás.

Ilyen nagy szóródás még akkor fordulhat elő, ha a szervező nem tudja betölteni a helyeket a hajón. Általa alig ismert, vagy csak éppen frissen végzett búvárokat is visz, és aztán kiderül, hogy nekik nagyon másról szól a merülés, mint a rutinosabb búvároknak. Ugyanilyen, ha gyakorlatilag a jelentkezésre "szabad a vásár", a búvárközpont nem válogat. No, hát a drága túrát és izgalmas merülést akaró búvároknak nem lehet azt mondani, hogy most az első három napban a max. 10 méteres sekély zátonyban maradunk, mert ugye itt vannak a kezdők. A kezdőknek meg nem lehet azt mondani, hogy na ti ezen a túrán nem merültök, mert csak áramlásos nyílt tengeri zátonyaink lesznek. Fizetnek ezek is, azok is. Ha van több guide, próbálkozni lehet valami nagytüdejű/szuperbúvár csapatbeosztáson, de ez sem mindig így jön össze.

Szóval néha ez az egyedül felküldés tűnik a jó megoldásnak, pedig... Amit viszont maga a búvár megtehet: tudja, hol áll tudásban, levegőfogyasztásban, szorongás nélkül kér nagyobb palackot, lemond olyan túrákról, amiket esetleg túlságosan húzósnak ítél, netán a kezdőként beszerzett, nem túl hatékony uszonyt jobbra cseréli. Sőt, merülés előtt is lehet azt mondani, az eligazítás hallattán, hogy ezt most köszönöm, de nem.

Számomra a sporttevékenység attól extrém, hogy nem lehet csak úgy abbahagyni, ha meguntad, hanem némi tudás, gyakorlat, ügyessg, erő révén eljutsz arra a pontra, hogy befejezheted . Ha nem jutsz el addig, akkor kampec. Van pár ilyen sport. (Persze búvárkodni is lehet így, barlang, mélység, stb.)

Na hát lefelé vivő áramlásban már nekem is volt nyáron részem. Én akkor még nem nagyon értettem hogy mi van, csak azt hogy hiába fújom a levegőt a mellényembe valahogy akkor is 30-on maradok, és lényegében felfelé kell úszni ahhoz, hogy fentebb juss.. Érdekes élmény volt, amikor kijöttünk én kezdőként halál nyugodt voltam nem tudván mibe keveredtünk, a DM-nek, meg a tapasztalt búvároknak remegett a lába. Akkor jöttem rá hogy talán meg kéne kérdezni hogy mi is volt ez pontosan..ők is azt mondták a halak állását kell figyelni.

A sporttevékenység attól extrém, hogy melós? Akkor megyek a szobabiciklire.:-)

Na itt vagyok..
Provokálni akarok. Meg tanulni. Nagyon jó hogy ezek a problémák felmerülnek itt egy fórumon, és minél több a válasz, a reakció, annál több szituációt ismerünk meg. Soha nem lehet tudni milyen szituációba "sodor" minket az élet.

Igen, ez igaz. Köszönöm! Tényleg. Sokat gondolkoztam most rajta. A szituáció ismerős.
De akkor sem értem, hogy valakit hogy lehet felhozni mert elfogyott a levegője, és egyedül hagyni. Ha a búvárnak gyorsan elfogyott a levegője vagy erős az áramlás és küzdeni kell, vagy kezdő, vagy mindig sokat fogyaszt. Ha mindig sokat fogyaszt akkor tudatosan kéne nagyobb plack.Ha meg kezdő is egyedül hagyom???Hát a fene se tudja.
Nekem azt tanították, amivel mérhetetlenül egyetértek: Ne merülj egyedül, ne kóborolj el, és ha a csapatban valakinek elfogy a levegője, követi a többi, utálni fogják, itt a merülés vége de nem lesz belőle baj.

A Little Brother szigetnél idén voltam én is, szép kis áramlások voltak és ha láttam hogy kevesebb levegőm van mint kéne jeleztem, pár méterrel fentebb mentem, de a DM le sem vette rólunk a szemét.
Egyszer fogyott csak el nagy áramlásban merülés vége előtt a levegőm( 5 percel a vége előtt 50 bar-om volt), de az 5 perc a Dm reduktorán, utána saját reduktor vissza és irány a hajó, ami nem volt egyszerű mert rendesen máshová akart vinni az áramlás.De visszaértünk.
Volt olyan is hogy nem úsztunk vissza, hanem megvártuk a zodiacot.

Búvárkodás mint extrém sport? Szerintem egyfajta szabadidős tevékenység, aminek néha (egy jó kis áramlatban) van némi sportértéke... :-))

3 + csomós áramlásos merülés? Mondták, mérted, vagy saccoltad?

Jó, majd figyelem a halakat. Erről jut eszembe a vicc, amikor a ködben egy manus 2 méterről rátapad az előtte menő ködlámpájára, kilométereket szinkronautóznak, amikor az első satufékez és a hátsó telibevágja. őrjöngve száll ki: "Ember, ekkora ködben hogy lehet ilyen hirtelen fékezni?" Mire az első: "Bocsika, de a garázsomba vagyunk."

Maldívon viszont az. Lövöd a bóját a biztonsági megálló elején. Ha feljössz már ott a hajó. Ha nem látod mögötted van. :) Ja és úgy áll melléd, hogy az oldalán(!) kilógó létrára rá kell tudni a kezed anélkül, hogy nyúlnod kellene. Ha nem jön még egyszer. Eddig egyszer sem dupláztak. :) Mondjuk az igaz, hogy az ország 98%-a víz. :)

De van esélyed. Te választod a hajót és a bázist. Ha gázos ne merülj vele. Mondjuk ehhez legalább egyet kell merülni velük. :) Jó szerencsét! :)

Na azért ezekre a rohanó áramlásokra is van megoldás. A hajó nem köt ki hanem szépen veled utazik. Így merültem a Maldívon és Bali és Nusa Penida között is. Ott esélyed sincs leúszni a 3+ csomós áramlásokat. Persze minden búvárnak kötelező a deko bója, amit 5/3 vagy 5/5 elején fel kell küldened és persze a hajó személyzete figyel árgus szemekkel. Ugyanis amíg te merülsz addig nekik is munka idejük van és figyelniük kell titeket és nem kávézni. Ja és a hajón szigorúan létszámot számolnak. Mindig.

Még valami a maldívon mindig van ár/apály naptár. Azt sem viccből rakják ki. Bőven meg lehet saccolni mikor robog az ár/apály legyorsabban és mikor áll meg és fordul meg. Ezzel mindig számolnod kell. Így egy maldív parti merülés pl. Ellaidhoon inkább egy hajósra emlékeztet. Még van egy jó módszer maldív parti merüléshez. A mólóról a mély vízbe bedobsz egy marék fehér homokot. Mindjárt tudod mekkora a robogás kint és merre visz. Aztán a cuccot ahhoz a belépési ponthoz viszed ahonnan hoz az áramlás. Így még is kényelmesebb. :) Mondjuk előtte nem árt a közben lévő kilépési pontokat tanulmányozni, mivel akárhol nem tudsz kijönni pl. a gát, koralok miatt. Ja és az utolsó kilépési pontra különösen kell figyelni. Mondjuk a partról figyelnek kamerával. De valahogy nem vágyik az ember arra, hogy egy parti merülést hajón fejezze be.

Nusa Penida más tészta. Ott mindig van áramlás, köszönhetően a Föld forgásának. Szóval tervezni nem kell. Van és kész. Ha nincs akkor "szélárnyékban" ugrottál le. Légy résen! Rögtön lesz egy mosógép vagy egy centrifuga.

Egyébként áramlásos merülést a halaktól kell tanulni. Mindig nézd őket milyen irányba úsznak és arra ússz te is. Pl. egy felfelé vagy léfelé menő áramlásban különösen fontos ez. Ha mákod van csak egy mosógép. :)

A mostani túránkon (és ez nem az első túrám volt) egy olyan személyzettel találkoztunk, akiken kicsit meglepődtem, mondhatnám kellemesen csalódtam. Történetesen a zodiakosok nagyon figyeltek. A merülés 20-25. percétől ott voltak a víz alatt tartózkodó csapat közelében, függetlenül attól, hogy a zátony vádett vagy hullámveréses oldalán úsztunk, vagy hogy egyidőben 10-15 csoport merült a környéken. Mikor fellőttük a jelzőbóját, minden esetben 1 percen belül ott teremtek. Természetesen a túra végén ki is emeltük a dolgot a pozitívumok között és meg is köszöntük nekik a körültekintő munkájukat. Egyiptomban, tapasztalataim szerint ez a mentalitás kevésbé általános.

Akkor a monokinis búvárcsajok előnyben?! ;-)

A 8-as elől, figyelmetlenségből, lehagytam egy egyest, de a lényegen ez nem változtat. :(

Én úgy látom, hogy a búvárkodás az utóbbi időben az extrém sportokból elég intenzíven átsorolt a tömegsportok közé. Ez látszik a búvárok felkészültségén, de méginkább a (ki)szolgáltató ipar lemaradásában. A mai technika mellett egy egészséges, felkészült, tudatos búvárnak némi túlzással "egyetlen" esélye van halálos sportbalesetet szenvedni: ha elvesztik, elsodródik. És olvasva a dc cikkeit, meg a szakmai sajtót, az utóbbi időkben szinte kizárólag az ilyen típusú halálos balesetekről hallani.
Lehetsz bármilyen óvatos, lehet százezer merülésed, lehet vérprofi a szerkód, ha a hajón inkább a monokinis csajokat és nem téged tüntetnek ki a figyelmükkel, simán megölhetnek. Az igazán elborzasztó az egészben, hogy semmi esélyed nincs ezt kiküszöbölni, mert nem rajtad múlik.

Tökéletesen egyetértek! :)

8 csomós szélben és 1,5-2 méteres hullámoknál nem is kell, hogy látszék, ez önmagában is elegendő ok a különös figyelemre.:-)

Valóban általában látszik, de kevésbé, ha 8 csomós szél és 1,5-2 méteres hullámok vannak. Igaz, ezt nem említettem korábban...

Alapvetően egyetértek veled. És ezért azt gondolom, hogy minden elsodródásos incidens merüléstervezési hiba és/ vagy a hajó személyzetének figyelmetlensége, hanyagsága miatt következik be. A felszíni áramlatok egyik nagy előnye ugyanis, hogy látszanak, különösen, ha olyan extrémek, hogy meghaladják a búvár leküzdési képességét. (Ez az én tudásom és tapasztalataim szerint 1-1,5 csomó körül van, irigykedve olvastam a a 2,16 csomós búváraidról :-) )A skicceden pl ez különösen így lehetett, hiszen ahol ilyen élesen (hirtelen) változik a csendes víz és a vízözön, az bizony a felületén látszik. Ha látszik, és a hajó az Amazonasban parkol, akkor a hajón lévőknek számítaniuk kell arra, hogy a csapat nem a létrán fog felbukkanni, vagyis össze kell szedni a népet, ehhez pedig FIGYELNI kell.

Elveszve a tengeren fórumban vizicsibe felvetésére áthoztam ide az élő példámat:                                                                                                                                                                            Megpróbáltam leskiccelni. A szaggatot vonal zátony felőli oldalán nem-, vagy csak minimális áramlás volt. A csapat a csillaggal jelölt helyen jött fel a felszínre. 40 métert kellett volna megtenni a hajónkig, ami pofon egyszerűnek tünt, hisz nem tapasztaltunk áramlást. (A cikkben ismertetett szituhoz visszatérve, ezen a ponton a nem megfelelően körültekintő DM simán elengedhette volna a búvárt, hogy önállóan ússzon vissza a hajóhoz.) Elkezdtünk úszni és elkapott! Esélyünk nem volt önerőből hazajutni. egy perc alatt 100 méterre sodródtunk és természetesen nem is küzdöttűnk feleslegesen. Nem volt egyértelmű, hogy a hajónkról jól látnak, illetve megismernek minket, ezért jelzőbója felfújás, csoport együtt, jelzésadás és már jött is a zodiak. Mire a 6 (egyébként rutinos) búvár beszállt a gumicsónakba, kb 300 méterre kerültünk a hajónktól...                                                                                             Az élet időnként bonyolultabb, mint amilyennek gondolnánk.

A Sörgyári Capricció-ban is volt ilyen szerkezet. Az még izgatóan szikrázott is.

Ne nagyzolj. Sima Héra gázrezsó is jó lesz oda...

Azannnya!! Ez pont olyan, mint amikor a nagyi intarziás falióra-hagyatékába belerobban a Swarovskiék gázrezsója.

Momentán saját nincs, de találtam egyet:

Az nem borul fel: ha jó az idő, a tömeg kimegy a térre.

igen, ha felborul a tér - idő kontinuum bizony arra is szükség lesz...
:-)

Mit ittál? Vigyázz, nehogy KisDémon is bepörögjön... :-)

Pont így képzeltem el egyébként a transzdermális elektrostimulátort.

ui. Fluxuskondenzátorról is van fotód?  :)

Na jó! Lefotóztam a kütyüt: A gyengébbek kedvéért: A felső az említett szerkezet, az alsó az egy egyszerű mobil. :)

Én is hallottam már róla. Érdekesnek tűnik. Szerintem is műxik.

és ha kifogy az aksi, akkor fel kell hívni Gyurcsókot, aki távgyógyításban vállal fülsérvet és herebajokat is...

Bízzál bennem! Tényleg működik!

A készülék nem nagy, akkora, mint egy kisebb mobil, de ugye az akkumulátor!... :)

Hát esetleg nálam! :)

nekem inkább teleshopnak tűnik:-)
persze, ha Thomas azt mondja, hogy működik, akkor biztos így is van.

...és mekkora?:)))))

... és melyik moszkvai sikátorban lehet illent kapni???

Nem tréfának szántam, komoly volt a hozzászólásom. Évek óta sikerrel használom az említett kütyüt. Egy rész a készülék leírásból: " A transzdermális elektrostimulátor arra szolgál, hogy az emberi bőrön keresztül, a test visszajelzései (biofeedback) alapján, egyénre szabottan, behatolás nélkül, a betegségek széles spektrumában hasson a páciens teljes fiziológiai rendszerére a test reflexzónáin keresztül, minden típusú fájdalom csillapítására, beleértve a sürgős kezeléseket is.
A készülék képes arra, hogy személyre szabott dózisú elektromos hatást gyakoroljon a bőrre, mely jelzés alapján - az agy - irányításával a szervezet megkezdi a beteg testrészre koncentrált öngyógyító munkáját és ezáltal elérjük a kitűzött célt - amely a meggyengült funkciók helyreállítása. "

Szerinted? Csendesen üldögéltünk a vacsora után, megbeszéltük a merüléseken történteket miközben a teánkat kevergettük, vagy..... ? :-)

Hogy jön ehhez a skót. Előbb az csúszott lefele???

(jelentem: ez búvárbalesetes téma, mielőtt még ElChe ránkszólna)

Igaz, velem kapcsolatban hangszerre is lehetett volna gondolni... De én gitáros vagyok és a buli hevében egy AC/DC szám alatt előadtam egy valódi rockos becsúszást. Teakfa fedélzeten rövidnadrágban  nem hasznos. A "buliérték" még így is pozitív volt, a sebeknek majd jót fog tenni a sós víz a jövő héten Dahabban... :-)

Azzal a heregyulladást lehet gyógyítani. Vagy rontani?!

Csak mert lehetett volna duda is...

Aha... :-)

Skót? Fahordóban érlelik?

bőtöm = bőröm  :-)))

Én egy ősi skót gyógymódot használok. Bevált, csak időnként kopik tőle a bőtöm, most is tele vagyok ragtapasszal a múlt heti út után....

Tekintettel az orosz forrásra, én vodkára gyanaxom.

De szürkeállománya senincsen...

Nemtudom, de ha a heregyulladásos szálat is belekombinálom, akkor a működését már értem. Legalábbis pasik esetében... :)