Azt már értem, miért a legszarabb film nyert. Populista, ötéves gyerekek is értik, vagyis lement a földszintre -
- lehet, hogy Karácsonyra is ezt nevezem - :-)
Hálás lennék, ha - pusztán tanulási célból - azt is elmondanád nálad miért Rudié volt a nyerő, hátha tanulok belőle.

A bolygónk a föld-ről én lemaradtam :) Ezért a no comment.
Emellett Jules a mi kutyánk kölyke, tehát nyilván róla beszélünk sokat. Valahogy David Doubilet képek se napi vitatémák a fórumon, pedig hát ugye ...

A többi dologról meg. Hát már leírta mindenki a véleményét, én amúgy is ElChe-vel kiszorultam a föld népességéből, mert nem nagyon tetszik, és dührohamot sem kaptam tőle. Francba, hová költözzünk, asszem valami olyan bolygó kéne, ahol nem csak fekete és fehér a világ, hanem árnyalt.

Értelek én, biztos sok dologban igazad is van, de akkor én megint kiesek az összesítésből, mert én a Mózesért nem lelkesedem, de dührohamot sem kaptam, nem is értem, miért kapnék. Ötlet, ami nálam igazán nem ült... És ennyi. Ilyen szempontból lényegesen nagyobb hatással volt rám a négy eilati film közül az, ami alatt a nőnek meg a férfinak a kicsit gagyi kommentárja volt, na az kiverte a biztosítékot. Akkor nyilván az a leghatásosabb, tehát a legjobb is.:)
A dc videósversenyében egyetértünk, ezért is nem természetfilmes jellegű, hanem szabad asszociációra is teret adnak a címek.
A YouTube-on mellesleg nagyon könnyű leellenőrizni a népszerűséget. Keress rá az underwater vagy a scuba szavakra, előkelő helyen fogod találni a cápatámadásokat, az egyéb harcias filmrészleteket, a Navy SEALs kiképzéseket, jobb reklámokat, barrakudákat és rájákat, meg persze a búvárkodó cicát és más búvárkodó cicababákat, mint például Jessica Alba.:) Elég népszerűek a valós balesetekről készült filmek is, több tucatnyi hamis Steve Irwin videó van fenn, stb. Hogy ezek miért maradhatnak ott, nem értem, nálam ez lenne a limit, aminél durvábbat nem hagynék fenn.

lattuk? rogzitettuk dvdjatekoson, kerem alasan. no persze nem magunknak, ehehe...na jo talan egy mpget :)

"Ha jól értem, szerinted a Mózes jobb film, mint egy BBC-s víz alatti természetfilmsorozat, ami "csak" sose látott dolgokat mutat be?"
Nem, Commandante, nem jól érted.
Éppen a nézői optikáról szólt az okfejtésem ez a fenti csúsztatás pedig a körtét hasonlítja össze az almával. Ha Julest felkérné a BBC egy víz alatti természetfilmsorozat elkészítésére, valószínüleg eszébe sem jutna a Mózessel próbálkozni, és fordítva a BBC hogyan szaporodnak a bohóchalak c. része is csúnyán megbukna egy eilati versenyen. (a technikai képtelenségeket most hagyjuk)

A természetfilmek zöme -szerintem- ismeretterjesztő céllal készül. A nézői is általában funok, kívülálló hamar megunja. (Az én BBC lekesedésem is csak a víz alatti csodákra korlátozódik, de szivárványos pöpüle tojásköltési érdekességeiról szóló történetbe igen hamar bealudnék)  A Mózesben nem a képek, hanem az ötlet a lényeg. Amitől az érdekesnek találja, aki gyűlöli a vizet. Érdekes alatt azt értem, hgy nem vagy közömbös. Vagy nagyon tetszik, vagy dührohamot kapsz tőle, de HAT, és azért készült, hogy hasson rád. Nem lehet elintézni egy vállvonással, vagy egy ásítással. Tegnapelőtt a m1-es Bolygónk a Föld az elképesztő felvételeivel egy (1) véleményt prudukált itt a Fórumon, Jules lesznobozott egypercese pedig - gyanítom - rekordot döntött a téma/vélemény kaetegóriában.

Apropó sznobizmus. Én még olyanról nem hallottam, hogy valaki azt állította volna magáról, hogy sznob, általában másokat szoktak ilyen jelzőkkel illetni, és olyanok akik valami miatt nem értik, vagy nem fogadják el mások másféle világnézetét, véleményét, ezért egyszerűbb címkézni, mint megbeszélni. (Csendesen jegyzem meg, hogy a populáció kevésbé tehetős, vagy egyszerűen csak kevésbé bevállalós részének szemszögéből a búvárkodás, sznobizmus, tehát mi valamennyien sznobok vagyunk, mivel nem értik mi az a rejtély, ami miatt szerintük plusz, teljesen felesleges életkockázatot vállalunk, ráadásul egy csomó pénzért, amiből akár afrikai gyerekeket is segélyezhetnénk. Mivel nem is akarják megérteni egyszerűbb azt mondaniuk hogy azok deviánsak, és nem mi vagyunk puhapöcsök).

Végül, Che visszakanyarodok az alapproblémához, ami szerintem a dc verseny polémiája is. Ha tematizált természetfilm versenyek lesznek, akkor képek fognak versenyezni és nem alkotók. Természetfilm kategóriában az ezerszemű a BBC-hez van szokva, s egy két profit kivéve alig hiszem, hogy képes lenne bármely amatőr a nézők szempontjából érdekesnek mondhatót alkotni. Egyszer talán, de negyedévente unalomba fog fulladni. Mi fog dönteni? Kinek szebb a polipja, kinek több a cápája, kinek jobb a stábja, világítása, technikája? Az én felfogásomban egy több száz merülési élménnyel rendelkező közöségnek nehéz újat (vagyis érdekeset) mutatni. Más szemszöget, egyedi felfogást, poént, tréfát, drámát, öníróniát (támáról, sportról, élőlényről stb) igen. A dc tv "vetíthet" érdekes természetfilmeket, a dc videos-versenye az én felfogásomban ettől többről kell, hogy szóljon. Az ötlet, a kretivitás, versenyeztethető, az ismeretterjesztés nem.

Szerintem iduljunk ki abból, ki miért visz videot a víz alá. Azért, hogy bemutassuk a víz alatti világot, vagy azért, hogy megmutassuk mi hogyan látjuk ezt a közeget, azért, hogy elmondjuk érdekes, vagy azért, hogy szerintünk mi az érdekes.

Jules-nek Eilatról Mózes volt az ötlete. Lehet, hogy rosszul adta el, de attól még az ötlet szerintem nagyon jó! És biztos vagyok benne, hogy a pl. Youtube-on népszerűbb lenne, mint a százhatvannegyedik manta-keringő, vagy első találkozásom a cápával című produkciók.

Ugye-ugye, nekem is sokszor eszembe jut...

Ez egyre kacifántosabb.
Először megtervezem fejben.
Aztán megcsinálom animációban.
Aztán lefilmezem.
Aztán készre vágom a filmet.

Frászt... inkább elmegyek fotósnak

Egy linket rakhattatok volna, ne kelljen keresgetni, nyavajások :-/

Aztán látod, a terv felét sem valósította meg. Éjszakai merülés helyett csajozott vagy piált, az ejtőernyőtől félt, lusta volt időben megérkezni, scootert nem egyeztetett, krokodilhal nem volt, stb.

Mennyivel jobb beleesni a vízbe, oszt lőni mindenre, mint állat.

Amúgy a www.helioxfilm.hu/moses könyvtárban van egy eilat_previz nevű kicsinyke videó, ami egy previz eleje. Érdemes lehet megnézni. A frameforge3d nevű szoftverrel gyakorlatilag az egész filmet meg lehet csinálni előre, és látod, mi hogy működik. Ez amolyan rendezői-operatőri previzualizációs szoftver. www.frameforge3d.com

Már fent van.
Látom bejött neki a mexikói fehér-cápás projekt, mármint hogy sikerült cápákat látnia.
Elnézegettem a bejátszott képeket. Jó viszontlátni az ismerős dolgokat DC-ről, kiállításról, unterwasserről.  

U.i.: azért jót vigyorogtam, hogy a riport mögé illusztrációként nagyrészt videókat nyomtak. Hiába, a mozgókép a király, a többi csak melléktermék  :-)

Már le is mentettem a netről...

Én akkor még ezerrel dolgoztam. De fel szokták rakni előbb-utóbb a net-re.

Hát barátom, hogy te ezt így előre megírtad, és így mentél oda, le a kalappal. Valószínűleg a fotósok közül is a tudatosak valahogy így mennek egy túrára. És akkor meglövöm a 10-16-ossal vakukat kicsit visszahúzom, jól leblendézem aztán megpróbálom megtartani 1/30-on, és megvárom amígy évente egyszer vért köp a szeméből a gyík.

Láttátok tegnap este a fókuszt?

Ha a "lánggyűrű" kimarad, azt nem bánom. (az nekem egy kicsit gagyi) olyan diaporámás effect.

" 2. kinyílik a szeme, a szemében halak úsznak, egyik szemből a másikba, ECU - sejtelmes "
-erre viszont kiváncsi vagyok. Csak nehogy ebből meg valami Tom és Jerry-s kép süljön ki.

Hmmmm. Én még a szedettvedettet olvastam el, mert kíváncsi voltam.
Így összerendezve már tök egyszerű  :-)

Az ifjú hölgy búvároktatását vállalom... :)

Köszi szépen!
Ez valóban egy kicsit másképp néz ki, mint ahogy az egyszeri ember víz alá megy filmezni.
És ahogy elnézem, néhány szakkifejezésnek sem árt még utánanéznem...

Bunny, ezt légyszi töröld ki, ezzel együtt. Köszi...

- -

Én azért kértem Julest, hogy mutassa be a scriptlistáját (meg a hozzájuk kapcsolódó mondanivalót) a filmmel szinkromban, mert még sosem láttam ilyet. Az eddig a kezembe került két könyvben szó sem volt arról, hogy egy - akár 2 perces, 30 snittből álló - filmet hogyan hoznak össze azok, akik tudják, miként is kell csinálni az ilyesmit.

U.i.: és hol fox angol vagy német bázisokat találni a Kamcsatkán???  :-)

Megnézzük.
Főleg a börnacijára vagyok kíváncsi.

"A madarak megszállotja akár a föld alatt is lest épít, a cápák szerelmese pedig a látványtól elfelejti, hogy nincs kopoltyúja, és profi búvárfotózás közben még neki is kell levegőt vennie. Szerdán megmutatják, ők hogyan látják a világot."

-Bréking nyúz-

Ma este RTL Klub Fókusz 20:05 - Archi a képernyőn!

Játékfilmnél vétek előzetes tervek nélkül dolgozni, főleg, ha nem videóra dolgozik az ember. Még a Super8 is túl drága a kísérletezéshez, tehát még öt perces rövidfilmhez is szkript kell, milyen beállítást akar az ember, ki szükséges hozzá, milyen szöveghez kell illeszkednie. Ha van terv, a víz alatti filmezés is egészen más módon működik. Ha valaki gondolatban "celluloidra filmez" és az egész túrán összesen 30 percnyi felvételt engedélyez magának, rájön, ha nem talál ki jóelőre szinte mindent és nem ragaszkodik a tervhez (tehát ha bohóchalat filmez, nem lő el pár percet egy-két sziklahalra) akkor menthetetlenül kudarc lesz a vége. "Túl olcsó a nyersanyag."

Én magam kevésbé szeretek azon gondolkodni, mi lesz majd a hatása a filmnek a nézőre miután megnézi. Azt sejtem, mit vehet észre és mit nem, ez leegyszerűsíti a helyzetet, és persze az a jó, ha nagyjából megérzi az ember, mi lesz jópofa, mi lesz sokkoló, stb. De ez addig tartó állapot, amíg csinálod a filmet, amikor elkészült, már 99%-ban a közönség reakciója alapján vontam mérleget. Álltam a moziterem bejáratánál, és hallgattam, mi történik. Nevetnek? Fújolnak? A végén megtapsolják? A szakértők földbe döngölik? Ugyanaz dettó, ha az ember pályázatra küld be írást, stb, stb. Néha jó a vége, néha nem. Meglehet, hogy itt víz alatti filmesként minimális a hátterem, de voltak kalandjaim az amatőr irodalom és játékfilmezés területén, tudom, hogy az alkotás alapvetően hasonló itt is, ott is. Azt is tudom, hogy egészen más kiindulópontból vág neki mindenki, hozzám közelebb áll a minimalizmus, a gyors, lendületből "elkövetett" munka, ami például víz alatti filmezésnél sokminden, csak nem előny. (Talán csak Eilatban lett volna az.:)) Mindenesetre a celluloid megkövetelte azt, hogy előre próbáljon kiszámítani az ember a lehető legtöbb dolgot. De a kiindulópont nálam nem a végső mondanivaló, hanem egy ötlet, egy érdekes téma, aminek a kidolgozása során derül(het) ki, hogy mit mond(hat) másnak vagy nekem.

Elmondok egy tervet, amit én nagyon szeretnék egyszer majd egy boldogabb időben, komolyabb szakmai tudással és háttérrel megvalósítani. Afféle "Szovjetunió a víz alatt", a volt tagköztársaságokban utazni, filmezni, merülni, jég alatt a tengerben, a Bajkál-tóban, Kamcsatkán, a Fekete-tengerben, az Isszik-kulban, stb. Persze normálisan, felszíni kalandokkal, a sorozat arcaként ifjú hölggyel. De most még csak tippelni sem merném, kinek mi csapódna le:
-De szuper izgalmas helyek, itt én is merülni akarok!
-Utálom az oroszokat, meg is érdemlik, hogy csak ilyen vacak hideg vizekben merülhetnek...
-Vajon Che össze tudni hozni ezzel a csinos csajjal a filmjéből?

Én filmesként maximum csak "terelhetem" egy kicsit az embereket, hogy legyen mire rácsodálkozniuk. Tehát azt igenis ki lehet találni előre, hogy ha meg akarom lepni az embereket milyen jellegű képekkel tehetem. Mondva egy példát (nem kamcsatkait, mert az inkább csak tippelgetés lenne), láttunk már pár olyan fotót, ahol az oceanic whitetip kis halak felhőjében úszik. Ha ezt simán mozgóképre veszed, érdekes, de nem poén. Vizuális poén akkor lesz belőle, ha először mutatsz egy-két snittet a kishalról, aztán egy snitt jön, ahol a kis halat követed, majd a kép nyit, és látod, hogy a kis hal meg egy nagy cápára "tapad". Ez a belső vágás szülheti meg a "hoppá!" hatást a nézőben. Vagy időnként a "rossz" kép a jó, például ha angyalcápát látsz, azt kezded el filmezni, amiből a legkevesebb látszik (a jó az, ha a képen csak sima homoknak tűnik az egész), aztán egyszer csak a homok életre kel, és elindul a kamera felé a cápa. Ezek persze tipikusan olyan dolgok, amikről sokkal könnyebb beszélni, mint megcsinálni őket, én sem vagyok ennyire tudatos filmes (de szeretnék az lenni), de például a versenyfilmemben azt a képet, ahol a halak falat alkotva úsznak előttem, és ahogy szétnyílnak, feltűnik mögöttük a búvár, tudatosan is csináltam, tudatosan is tettem a filmbe. Szóval a film nem hibátlan, de az ilyen képi kísérletezések terepének szántam, mint ahogy a következő fordulóra szánt filmet is annak szánom.

Így aztán szerintem recept nincs. Respektálom Jules elképzeléseit és hozzáállását, de soha nem tudnék és nem akarnék úgy gondolkodni mint ő, és fordítva is nyilván így van. Garfnak is annyit tudok mondani, hogy tanulságos lehet más szkriptlistája, de az a más gondolkodását tükrözi. (Olyan szkriptlista meg nem is létezhet, amiben szerepel, melyik kép mit fejez ki. Pl. egy cápa: valaki retteg a gondolattól is, más arra vágyik hogy lássa, a harmadik unja őket, a negyedik meg arra gondol, milyen jó leves lenne az uszonyából.) Ha te eldöntöd, mit akarsz kamerával a kézben elérni, akkor gondolkozhatsz azon, hogyan tedd.:)

Ne is. Mert a művészek nem is tudnak számolni.
De a pozitív visszajelzés mindenkinek fontos, és annak volumenét még a legelvontabb egyén is meg tudja becsülni.

" Az szerintem tök hülyeség, hogy valaki komoly energiát fektessen olyasmibe, ami csak EGY embert gondolkodtat el. Persze ha az alkotójának az is elég... "

Egy alkotó (művész)  ne számoljon !

Hát, ha az ember minden versenyre-fesztiválra elmehetne... Az lenne csak a világcirkusz:-)

Ezt neked, mint IT-snek, tudnod kellene. Megosztják, hogy mindenki hozzáférjen.

Madárinfluenza vírus MEGOSZTÁS? Ti csak ne osztogassátok, van belőle így is elég!

Na akkor ennek a könyvnek utánanézek.

Hága? Te minden héten röpködsz valahová? Ja, láttam a kiírásban, hogy neked muszály menned...

EZ a tetszik-nem tetszik kérdés. De gustibus non est disputandum - mondta kedvenc klasszikusom az Elátkozott partban. És milyen igaz.
Az szerintem tök hülyeség, hogy valaki komoly energiát fektessen olyasmibe, ami csak EGY embert gondolkodtat el. Persze ha az alkotójának az is elég...

A másik. Elsőre nekem sem tetszett a Dupla filmje, mert nekem messze mást jelent a Nagy Kékség. De aztán többször megnézve rájöttem, hogy a maga nemében tök jópofa, egy olyan stílus, ami soha nem jutott volna eszembe. És a mondanivalóját sem nehéz megfejteni: búvárkodni qrva jó!

S itt a részletes program: http://www.northseafilmfestival.com/festivalguide.pdf

Más: akit érdekelnek a víz alatti filmek, és tud egy kis pénzt szakítani rá, jöjjön el Hágába valami fapadossal: http://www.northseafilmfestival.com/

A program is meg az előadások is jónak ígérkeznek, 80 filmből válogatták ki a bemutatandó darabokat.

A Szabó-könyv éppen erről szól, ezért ajánlgatom. Ab Ovo kiadó, kb 2500 pénz, talán 2004-5-ös kiadás. Az ilyen digitális videózás stb könyvek sajnos csak azoknak jók, akiknek lövésük sincs a kamera bekapcsolásáról, nekünk :-) ennél sokkal komyolabb, részben filmesztétikai, filmnyelvi könyvek kellenek. érdemes lehet a bookline-on is böngészni, meg pl. az palatinus kiadó is ad ki filmes könyveket.

Jómagam is örülök, most tényleg komoly ESZMECSERE folyik itt a fórumon.
Komolyan érdekelne az az előzetes lista, melyik snitt miért van benne, miért úgy, és van-e olyan, ami csak belekrült, hogy telljen az idő, vagy tényleg minden egyes részletnek jelentősége volt. Sokat segítenél vele.

U.i.: a film és a storyboard megvan. Kicsit messziről kezdte az író, de érdekes könyv.
Ez most egy digitális videózás című, ami nem sok újat mondott, mert elég felszínes, de azért tanulni lehet belőle. Szeretnék majd egy olyat is olvasni, ami sokkalj többet foglalkozik azzal, hogy egyes snittek, vágások miért jók, miért nem, szóval egy kicsit praktikusabban, de sok példán keresztül tanít. Az a Szabó Gábor könyv ilyen?

MÚVÉSZET-MűVSZET !?!?!
Ki nem sz@rja  le? De ha egy embert is eltalál az "üzenet" illetve ha nincs is üzenet, de megérint-elgondolkoztat ,  akarva-akaratlanul is, na akkor SIKER!
Pl.:  ki és honnét tudná (tudhatná), hogy nekem  miért tetszett a Moses?
Ellenpélda: Hogy nyerte meg -  szerintem a leggyengébb (a 3-ból) -  DC videós versenyét ?  Könnyen emészthető, (Rózsi nyávog alatta), Rudié meg ezek szerint magasröptű, pedig szerintem verte macskának a "mindentbele" filmjét is.
De ez csak egy (határozatlan névelő) vélemény.

Én nem azt mondtam, hogy amit csak az emberek 49%-a ért meg, az már nem értékes.
Arra utaltam volt, hogy ami annyira művészi, hogy csak a legnagyobb művészek értik meg (mellesleg egyszer jó lenne meghallgatni, hogy ugyanzon extrém művet ki hányféleképpen ért meg közülük), az a körön kívül lévők számára nem jelent semmit. Gyakran vannak pl festmény kiállítások, ahol a procc elit lelkesen bólogat, hogy ez igen, ez művészet, aztán ha megkérdeznéd, mit mondd neki a kép, akkor csak hümm-hümm. Vagy hogy hozzám közelebb álló dolgot említsek: borkóstolón aszongyák a vájt-nyelvű hozzáértők: "Egyszerűen orgazmust élnek át az ízlelőbimbóim, amikor ez az óbársony nedű simogatja a nyelvgyökömet, miközben naplementeszerűen szétrobbanó másodlagos galagonyaízt érzékelek, és a pohárból felém árad az ókasztílilai narancsligetek fanyarkás illata". Anyáááááááááááááád!

Nahát, az én művészi fotóimra még várhatsz egy darabig.

Szerintem rendes filmes igenis snittről-snittre dolgozik. Nekem is van történet a fejemben, csak rá kellene szánnom magam a filmkészítésre. Előtte összeírnám snittről-snittre. MAD-t is megkérdeztem erről, és ő is összeírja, aztán persze nem lesz meg mindegyik vagy beesik valami plusz, de a lényeg már megvan fejben és papiron.
Az állművészkedést én sem szeretem,fotóban azért már azt nagyjából kiszúrom, de egy festménynél nem mernék ilyen kijelentésre vállalkozni. Filmnél sem.
A természetfotónál szerintem épp az a probléma, hogy elsősorban nem gondolkodtatni akar, hanem gyönyörködtetni. És erről megy a vita, hogy ez már művészet-e vagy sem. Tehát, elég-e csak részleteket észrevenni a világból és azt bemutatva esztétikus képet létrehozni vagy ez kevés az ún művészi szinthez?

Hoppá, visszajövök a madárinfluenze-vírus megosztásáról rendezett konferenciáról, oszt mit találok itt?! Komolyan, nagyon-nagyon örülök ennek a sokféle véleménynek, érvnek. Minthogy mindjárt megyek vissza, így csak röviden:

A filmnek vélhetően három verziója lesz: marad a mostani, mert ez szerepelt a versenyen, és kész. Ezen kívül van két újabb verzió a fejemben, mindkettőt meg fogom csinálni, mert érdekel, melyik hogy fog működni, működni fog-e egyáltalán.

Tekintve, hogy magyar nyelv és irodalom bölcsész vagyok :-) nem megyek bele elemzésekbe, talán elég a Holt költők társasága című filmre hivatkozni, hogy az elemzésektől elrettentsek mindenkit. Ezene a téren azt hiszem mindannyian egyérthetünk Duplával és Bunnyval is. Keltsen asszociációkat, de ne legyen végérvényesen elrugaszkodott a megérthetőségtől.

Garfi, melyik könyvet kaptad ajándékba? A Film és storyboardot vagy esetleg Szabó Gábor Filmes könyv című könyvét? Utóbbit nagyon kedvelem és hasznosnak tartom. majd egyszer összeírom az eddig e témában olvasott könyveim jegyzékét, talán hasznos lehet másnak is.

A snittről snitte való leírás nem is olyan nehéz ebben az esetben, ugyanis még jóval a kimenetel előtt elkezdtem összerakni, mi is legyen benne. Ez most nincs nálam, de ha hazamegyek, felrakom. Ez két-három listát jelent, plusz ötleteket stb. Talán nektek is hasznos lehet, nekem mindenképen az volt, hiszen ez volt az első olyan kisfilm, amit csak aztán kezdtem leforgatni és vágni, miután papíron már összeállt. Szóval én is a tanulási folyamat legelején vagyok... Szerencsére messze még a vége, ha egyáltalán lesz ilyen.

Digilóg: a film most már flashben is elérhető az oldalon, kis várakozás után már ne szaggat (ha letöltődött a vinyóra).

ElChe, Dupla és Garfi hozzászólásaira bővebben is reagálok majd. Ezzel egyidőben olyan jó lenne tudni, hogy pl. Molnár Attila Dávid hogyan dolgozik, hogyan készülnek a filmjei? ő - meglátásom szerint - elsősorban természetfilmes, jómagam pedig nem, és valószínűleg nem is leszek...

Jó ízlés, ügyes kéz- az elsőről az jut eszembe, hogy azért, mert jó filmeket szeretek nézni, még nem biztos, hogy jó filmeket is tudok csinálni. Az ügyes kéz lehet valamelyest veleszületett adottság. Nekem ez így túl általános megfogalmazás volt. Ha úgy értelmezem, ahogy meglátásom szerint te tetted, akkor igen, úgy igaz, de akkor szerintem is nagyon-nagyon kis rétegről beszélünk.

Nem vitatom azt, hogy a NatGeo filmekbe is bele lehet unni, sőt. De az erős asszociációkra épülő filmek többsége szerintem olyan alapokra építkezik, amelyek igencsak gyengék. Lehet, miért ne lehetne jól megcsinálni azt is, de azt kell mondjam, erőltetettnek érzem az olyan filozófiai kérdéseket boncolgató filmeket összehozni a természetfilmezéssel, amiket egy hagyományos játékfilmben már ezerszer megcsináltak. Jobban, ráadásul. Különösebb elvonatkoztatások meg hókuszpókuszok nélkül. Tehát én azt gondolom, hogy az alkotói géniusznak nagyjából mindegy, ki a közönség, nem rétegekben gondolkodik. Az Országútont vagy az Amarcordot anyukám is meg tudja nézni, meg én is, maximum mást gondolunk róluk. Menzel írja egy könyvében az Amarcordról, hogy Fellini zsenialitása az volt, hogy csak úgy mellékesen az arcunkba dob fontos dolgokat: amikor a bolond nagybácsi felmászik a fára, és üvöltözni kezd, hogy "Nőt akarok!!!", az orvos megjegyzése csak annyi, "néha bolond, néha nem- olyan mint mindannyiunk".

Egyébként amikor a videós versenyünk volt, nekem is Dupla filmje volt a kedvencem azért, mert az egymás után pakolt snittek mellé volt egy üzenet (legalábbis én ezt olvastam ki belőle kb., hogy szerencsések vagyunk ment búvárkodhatunk), egyszerűen és világosan. Ez a fajta többletüzenet tényleg adott egy pluszt a filmnek, amit a szavazók is értékeltek, hátterüktől teljesen függetlenül. Jó középútnak gondolom ebben a kategóriában. Ha sokkal nagyobbat akart volna markolni, valószínűleg nem is feltétlenül jött volna össze. Tehát félreértés ne essék, nem vagyok totálisan ellenzője a valamiféle üzenetnek, de vallom és hiszem, hogy a többség a beleerőszakolt "üzenetekkel" azt a munkát spórolja meg, amit a sok merülés során a homokban hasalás jelentene. Amatőrfilmes versenyeken is eleget láttam, amikor valaki azzal magyarázta a hozzá nem értését, hogy ő "így fejezte ki magát".

Lefordítva a fotóinkra: amikor elemzed a képeket, akkor sose jut eszedbe, hogy én esetleg azért választottam a kicsit életlen, rosszul exponált fotómat, mert ha jól megvizsgálod akkor pár halacska egy nehezen kivehető keresztet formál, ami szimbolizálhatja hogy egymást milyen módon egészíti ki bennem a mély vallásosság és a búvárkodás, bla-bla-bla. Pedig gyakran pont ilyen, a képhez igazán nem kapcsolódó háttérinfó tenné teljessé a dolgot, pl. szeretem azt a merülőhelyet, vagy az óvodában sziklahal volt a jelem, stb. Ettől függetlenül te, aki rááldozol egy merülést arra, hogy homokban hasalj végig egy jó fotó kedvéért, joggal mondod azt: szép, szép a körítés, de a képnek önmagában, mindenféle duma nélkül kell megállnia a helyét, mindenféle közönség előtt. A jó fotós számomra az, akinek a képe esetleg sugall valamit, de anyukámnak is meg tudom mutatni, akit mondjuk a többletjelentés nem izgat. És ez a filmekre is igaz- szerintem.

De nem akarom senkire ráerőltetni a véleményem, egyszerűen csak így látom. És még csak az sem biztos, hogy korábban pont ugyanígy láttam. Most ezt gondolom a víz alatti filmezésről, lehet egy év múlva mást fogok.

Egyébként hogy látszódjon, azért én is fogékony vagyok az elvontra, magam is szeretem Örkény, vagy pl. ezt a bácsit: http://images.google.hu/images?q=mc+escher&hl=hu&um=1&ie=UTF-8&sa=X&oi=images&ct=title

Csak úgy vélem, az hogy valami elgondolkoztat, elvont nem azt jelenti, csak 10 ember érti meg a világon. Most nem Jules filmjéről beszéltem, hanem általánosságban a sznobos hűdeművészi dolgokról.

Általánosságban fogok beszélni, fáj kimondanom, de én globálisan a macsekkal értek egyet. Talán mert mindketten a logikus gondolkozást igénylő szakmát választottuk, bár úgy gondolom a filmes / fotós kitérőink azért talán engedtetnek nekünk némi humán kreativitást is. De a valóságtól nagyon elrugaszkodott, magyarázatot és nem kis sznobizmust (ó ez remek alkotás, micsoda mély értelmű ahogy a pemzlit rányomta a zöld paca közepére, ó istenem, micsoda művész!) igénylő művek nálam bezony nem jönnek be. Persze nyilván vannak kivételek, és én sem azt mondom hogy egy remek mozifilm csak dollár százmilliókból hozható ki, gondoljunk csak a Gyalog galopp-ra.

Magam is sikító idegrázást kaptam az XY költő/író ezzen a mondattal arra gondolt, hogy ... című kín- elemzésektől, miközben valószínűleg mocskos módon berúgva két utcalányon túl félkómásan leírta azt, és lószarra sem gondolt max a hányingerre. Meg a festményeknél se tudok valahogy fél térdre ereszkedve elalélni, mert valaki valami modernnek kikiáltott stílusban odamázolt valamit.
Egyszer próbából irodalom órán hasraütve és az addig elemzések alapján elmondtam egy kamu elemzést, nagy fellengzésekkel, meg miegymás amit szoktak. 5-öst kaptam rá, szánalmas volt.

Kicsit olyan ez, ahogy ElChe-nek is írtam, mint a császár új ruhája. Cinkes kimondani, hogy "dehát nincs is rajta ruha!"

Ha csak ők érthetik meg, akkor az nem értékes dolog.

Erre azért reagálnék. A százas IQ azért lett százas, mert ez az emberiség átlaga. (Asszem azóta felment 102 körülre) Na most, egy százas IQ-val, be lehet csavarni egy körtét, meg lehet tanulni egy munkafolyamatot, de kreatív munkát végezni nem. Ez bizony az emberiség 5%-ának adatik csak meg. És abból is egy kis rész, aki fogékony a magasabb színtű elvontabb dolgok iránt. Tehát ne mondjuk azt, hogy az az értékes amit sok ember ért meg, ugyanis ezzel megelégednénk a nagy átlag alacsonyabb szintjével. Te tényleg csak Győzike showra vágysz? Mert ezzel azt mondod. Kell lennie annak is,mert van rá igény, de azok igényét is ki kell elégíteni, akik többet akarnak. Akik szeretik használni a fantáziájukat, akik szeretnek elgondolkodni dolgokon. Nekik nehezebb megfelelni, mert bonyolultabb dolgokat kell kitalálni. És az igaz, hogy néha az erőltetett lesz, vagy nekünk annak tűnik, mert nem értjük, mert nem vettük a fáradtságot, hogy foglalkozzunk vele.  A paca is lehet egyszer értelmet kap, mert ha utána nézünk, tanulunk, rájövünk a hátterére.  Megértjük. Vagy nem. Engem sem érdekelnek a pacák, ezért nem is foglalkozom velük,de ezért nem is merek véleményt mondani róluk, mert nem értek hozzá. Itt a fórumon is picit félve kritizálom a képeket (mégha nem is látszik), mert tudom, hogy picit értek hozzájuk, de tudom, hogy még sokat nem tudok. 5 év alatt látom,hogy mennyit fejlődött a képekhez való hozzáálásom és félek, hogy újabb 5 év múlva már megint sok mindent másképp fogok látni. Még az is lehet, hogy megértem a te művészi fotóidat! :-)

snittrol snittre? yeehaaa! ezt hivjak nalunk scene objectives-nek, es olyan jo ezeket kockarol kockara megirni :D jo egy fenet.

"Világéletemben fölállt a szőr a hátamon attól,"
Ismerve téged akkor elemelkedik tőled a télikabát... :)
Lehet nem emléxel rá de ezt okkal kaptad... :)

Már soxor beszélgettünk ilyesmiről képek, filmek, versek, zenék, vagyis művészi (vagy művészi jellegű) alkotások kapcsán. De ide lehet sorolni a nőket, az autókat, stb, ha esztétikai élményként kezeljük őket.
Nekem, mint 2x2=4 embernek, az ilyesmi kapcsán nagyon egyszerű az ítéletalkotás. Tetszik, nem tetszik.
Jobb esetben tudom, hogy miért, de nagyon sokszor még azt sem. És talán nem is kell.

Világéletemben fölállt a szőr a hátamon attól, hogy valami nagyon művészire azt mondták: ezt csak az igazán "értők", a vájtfülüek (-szemüek, -agyúak, stb) érthetik meg. Ha csak ők érthetik meg, akkor az nem értékes dolog. Illetve értékes annak a szűk körnek, és nem az az összes többinek. És akkor nincs is baj, csak attól a többitől nem igazán várható el a tetszésnyilvánítás. (Rémlik egy osztályfőnöki megrovás az ellenőrzőmben, amit azért kaptam, mert a múzeumban egy "nagy " festő 6 pacából álló "Lovas" című alkotására azt mertem mondani, hogy egy nagy szar az egész).
A természetfilmek a látványra épülnek. Ha valaki - narráció nélkül - meg tudja oldani, hogy VALAMIRőL is szóljon mellesleg, akkor ott le a kalappal. Hogy aztán a szándék mennyire valósul meg a filmben, az megint más tészta.

Kaptam az asszonytól szülinapomra egy filmes könyvet - mert szégyellte az urát, hogy csak 2. lett a videjós versenyen, és úgy gondolta, ráfér a tanulás, amiben igaza is van -  azt olvasgatom éppen, eszerint mondtam véleményt épp tegnap a Mózesről (véleményt, nem szakvéleményt). De mennyivel többet lehetne tanulni abból, ha Jules, akinek van némi képzettsége a témában, venné a fáradságot, és leírná nekünk snittről snittre, mi volt a koncepciója. Mi amatőrök okulhatnánk belőle, aztán cserébe mi (mint közönség, az ezerarcú cézár) elmondanánk, hogy ez mennyire sikerült neki. Nos?