Jártam már ezen a merülőhelyen pár éve de akkor a víz jóval zavarosabb volt. Ez alkalommal viszont igen kellemes látótávolságot fogtunk ki. Szóval a Blue Grotto csónakkikötőtől a part mellett elúsztunk a szoborig / emlékműig és ott befordultunk a nyílt víz felé és máris a hajó tatjánál jártunk.
Elég jól ki van lukasztva a vasszerkezet így lehet bujkálni átúszni több helyen is.
A nagy méretek miatt nem tudtuk körbejárni a hajót csak a hátulját és közepét. Mivel az alsó részeknél nézelődtünk a közel 4 bar nyomáson négyszeres sebességgel fogyott a levegőnk.
Ez alkalommal az élővilág kicsit gyengébb volt pedig egy komolyabb barakuda raj tudott volna emelni az élményen - mint egy napja pl Cirkewwa-nal a P29 roncs mellett.
A merülés végén a parton a legközelebbi kocsmában a falon a korabeli újságcikkek és fényképek láthatóak a roncs elsüllyesztéséről, történetéről.
Ide másolok egy szép fotót amit az intereneten találtam + egy háromdimenziós alkalmazás linkjét ahol elég szemléletesen körbe lehet járni a roncsot : www.fourthelement.com/adventures/3d_um_el_faroud_wreck_map.php

első merülés ezen a roncson nehéz körülmények között volt, szeles időben. hideg áramlat volt a roncs szintjén.fedélzetet úsztuk körbe, jól látható a robbanás helye, abban a vonalban kettétört a hajó egész része és már kicsit szét is csúsztak egymástól. barracuda rajokra számítottunk, de most nem volt szerencsék, 2 kósza magányos példányt figyeltünk meg. kéménynél viszont jeletős sügér raj!!! áramlás visszafelé megnehezített a párom helyzetét, uszonyát le is cseréltük utána. második merülés már jó körülmények között volt, a roncsban is 25 fokos volt a víz. behatoltunk a közösségi helyekbe, 2 szintet úsztunk át, szép merülés volt. mindenki nagyon élvezte. a roncstól nem messze búváremlékmű van, a parti kávézó falán pedig nehány kép egy halászról aki itt fogott fehér cápát a ´80-as években

Nagyon nagy a roncs, a közepén kettétörve, és a két rész rendesen el is távolodott egymástól. Kettőt merültünk itt. Az elsőnél felbukkant egy nagy barrakuda, elúsztunk a hajó orrészéig, aztán áramlással szemben kemény és hosszú úszás várt ránk, nem volt kellemes. A második merülésnél a tatnál maradtunk, benéztünk a hajó belterébe (beúszni nem javallott), aztán ki. Ekkor már hullámosabb volt a víz, eleredt az eső is, nehezebb volt kimászni.

Sok kezdővel tökölés az elején, a roncsra kevés idő maradt. Barrakudák a roncs felett, a hajóhidat tudtuk csak körbeúszni. A kijutás az öbölben kommandós volt, a több métert emelkedő- süllyedő víz miatt a vaslétrát küzdős volt túlélni főleg a kezdőknek.

A roncsról a későbbiekben a "Dive System Malta" tulajdonosáról Louis-től a következő történetet hallottam. Kb 6-7 éve esett meg, hogy a tanker javításra beállt Málta egyik dokkjába, ám egy nap robbanás történt, talán gázpalackok, ok nem tisztázott. Majd egy tucat ember meghalt, és sokan megsebesültek a balesetben, a hajó pedig erősen megrongálódott. A tulajdonos pár hónapig, talán évig is nyösztette a biztosítót, és mire mindent elintézett a roncs már nagyon útban volt, hiszen elfoglalt egy teljesen jó javító dokkot. Ki kellett takarítani, így eladták törökorszába vasnak, a gond csak az, hogy a szállítás és a biztosítás az útra többe került, mint amit kaptak a hajóért. Ekkor járt arra főhősünk Louis, aki megkérdezte vajon mi a tervük a hajóronccsal? A választ hallva felajánlotta, hogy megveszi a hajót egy szerényebb összegért, ami azért még mindig több, mint a minuszos törökországi megoldás. Másnap 10 órakor csöngött a telefonja, ha komolyan gondolta viheti a vasat. Boldogan végig telefonálta a búvárbázisokat, és összedobták a pénzt a roncsra. Már csak engedély kellett meg egy helyszín, ahová elvontathatják. A helyszín meglett, az engedéllyel is mázlijuk volt, mert pont helyi választások kezdődtek, kellett a szavazat, így némi hátszéllel 2 hét alatt megkapták az engedélyt, ami egyébként évekbe tellett volna. Hiába, a politika ott is olyan, mint mindenhol. A lényeg, hogy nagy csinnadrattával a hajót elsüllyesztették a búvárok nagy örömére, persze miután kitakarították, és búvárok számára biztonságosan átjárhatóvá tették. Minden jó ha jó a vége, és mi lehet a balesetben elhunyt dolgozóknak jobb emlék mint a hajóroncs?

A merülés az Um El Faroud tanker roncsánál volt, ami 34 méteres mélységben hever. Nem fogtunk ki igazán jó napot, a látótávolság elég gyenge volt máltai mércével, de amikor feltűnt a hajó, azonnal megdöbbentett a hatalmas méreteivel (109 méter hosszú!). Szétnéztünk, a lépcsők mellett úsztunk le-fel, bevilágítottam a helyiségekbe, ahol még ott voltak például a mosdók - de a hajó méretei miatt csak töredékét láthattuk mindannak, ami érdekes lehetett volna. Vigyázni kellett a felszínre emelkedésnél, mert a Blue Grotto felé igyekvő rengeteg turistás csónak könnyen bajt okozhatott volna.