A búvár, aki megmentett egy katedrálist
EgyébNagyjából egy évszázada vált ikonikus alakká az angol William Walker.
A szobornak természetesen története van, de a katedrális históriája jóval korábbra nyúlik vissza. Már 642-ben templomot alapítottak ezen a helyen, a katedrálist pedig 1079-ben kezdték el építeni. Amikor elkészült, az ország egyik legnagyobb katedrálisa lett, hosszúsága 170 méter. Ám nem túl jó helyet választottak az építői, mert egy torony a bizonytalan talaj miatt nem sokkal később összeomlott, és maga a katedrális is folyamatosan süllyedt.
A helyzet a huszadik század elejére vált kritikussá. Ekkor vették észre a mérnökök, hogy ha nem tudnak tenni valamit, a folytonos süllyedés miatt egyszerűen össze fog omlani Winchester katedrálisa. Megpróbálták megerősíteni az alapokat, de a talajvíz miatt amint kiástak egy árkot, az azonnal meg is telt vízzel. Ekkor jutott Francis Fox mérnöknek az eszébe az az ötlet, hogy a falak mentén ássanak nagyjából hat méter mély lyukakat, és azokba merüljön le egy búvár, aki ott dolgozva helyezi el a betontömböket és egyéb anyagokat. Persze ehhez előbb ki kellett szedni az ott levő anyagokat, és a búvárnak gyakorlatilag úgy kellett merülnie, hogy a feje felett volt a katedrális fala.
Miután úgy látták, hogy az a legjobb megoldás ha egyetlen ember merül, a munkára a kor egyik legismertebb búvárát kérték fel. William Walker (1869-1918) tudta jól, hogy nem lesz könnyű dolga. Öt éven merült napi hat órán keresztül az akkor legkorszerűbbnek számító rézsisakos felszereléssel, és a felkavarodott, iszapos vízben teljes sötétségben rakta folyamatosan az alapot megerősítő anyagokat. Néhány szám a munka léptékéről: 235 ponton merült, 25,000 zsákot, 115,000 betontömböt és 900,000 téglát helyezett el a mélyben 1906 és 1911 között. Amikor a munkát befejezte, lehetővé vált a talajvíz kiszivattyúzása, és ekkor lehetett megerősíteni a megrongálódott falakat. A katedrális ma is áll, noha enyhén lejt.
Természetesen Walker nem egymagában dolgozott, egy egész csapat segítette, mégis az ő neve vált legendássá. Kitüntették, emlékét szobrok őrzik a városban, és szerény, csendes jelleme okán is népszerű. Állítólag minden hétvégén hazabiciklizett a 75 mérföldre lakó családjához, majd ugyanígy tért vissza a munkába is. Büszke volt arra, hogy segédkezhetett a katedrális megmentésében, és abban bízott, hogy munkája kiállja az idő próbáját. Manapság a hős búvár neve ugyanúgy a gyakran emlegetett hírességek közé tartozik a városban, mint a Winchesterben nyugvó királyoké vagy Jane Austené.
[ Wikipedia, BBC nyomán ]